Hogy előzzem meg az eljegyzést?

hazug disznó vagy ha nem vagy képes elé állni és megmondani amit érzel vagy amit akarsz...

szememben az ilyen ember egy senki...

A nok ugy beszelnek az eljegyzesrol, mintha hazasag lenne.

Az eljegyzesnek SEMMI jelentosege. Plane a ferfiak szamara...

Az eljegyzés egy komoly lépés, bár sokan azt hangoztatják itt, hogy semmi, meg marhaság, meg bármikor felbonthatod. Az eljegyzés arra szolgál, hogy kinyilvánítsátok egymás számára, hogy együtt akarjátok leélni az életeteket. A gyűrű nem egy szívet szorongató plüssmackó, amit szakítás esetén behajít az ember a dobozba, amibe a (volt) párja cuccait gyűjti. Szerintem elég rossz irányba halad a világ, ha ilyen könnyedén állnak az eljegyzéshez egyesek. Lassan ott tartunk, hogy minden férfi tartson magánál egy gyűrűt, ha két hétnél tovább együtt van egy lánnyal, jegyezze el. Ha szétmennek, majd odébb parkol eggyel a tragacsával, és ugyanazt a gyűrűt adja a következő, majd az azutáni "jegyesének". Max be kell kicsit vetetni, vagy kitágíttatni. 2000 forint alatt megcsinálják bármelyik ékszerboltban.

Kérdező: ha "csak" ennyi a bajod, amit leírtál, azaz afelől nincs kétséged, hogy szereted, és vele akarsz maradni, nyugodtan mondj igent! Másodjára kétszer is meggondolná mikor áljon eléd a gyűrűvel, mivel a férfiak nem szeretik az elutasítást, még ha az csak részleges is. Nem kell egyből összeházasodnotok, várhattok vele, amíg elülnek a viharok, rendeződnek a dolgok. Mondd meg neki, hogy az esküvőt csak később szeretnéd!

Érdekes.

Ne csapd be! Őszinte legyél hozzá, és ha tényleg szeret, akkor megérti. De ne csapd be! Olyan vagy, mint akivel járni akartam volna. Nem mert velem járni, mert neki már az is elkötelezés. Valamilyen szinten igen. A Te tudatalattid azt gondolja, hogy visszaút csak addig van, amíg nem vagy eljegyezve. Ez mondjuk nagyon nem jó ügy. Mert mi van, ha nem akarja megkérni a kezed, és akkor nevetségessé teszed magadat előtte. De lehet, hogy igen, szóval lehet, hogy megérni. A lehet hogyokkal nem megyünk semmire. Te élsz vele, ismerned kellene, biztosan ismered is annyira, hogy tudd, meg akarja-e kérni a kezed. Az eljegyzés komoly dolog, de még nem annyira komoly, mint a házasság. Szóval... még van visszaút, de ha azt választod, akkor el is veszítheted. Magamból kiindulva, második esélyt nem biztos, hogy kapnál. De magad sem tudod, mit akarsz. De ez egyszerű! Még nem állsz rá készen, nem tudom, hány éves vagy, 25-30 gondolom, de még nem akarod ezt az eljegyzés-házasság-család-stb. dolgot, mert egész egyszerűen nem akarod, ez érthető. Vannak, akik soha nem is akarják ezt az életet élni. Döntsd el magadban mit akarsz, de előbb rakd rendbe az életed. Ami fontos, hogy beszéljétek meg, muszáj lesz megérteni téged. Ha úgy lesz, hogy megkéri a kezed, akkor mond meg, hogy még nem állsz rá készen... ezzel viszont a pasid azt gondolhatja, hogy nem szereted eléggé, és pont nevemnapján;) szóval ezzel is vigyázz. De ha őszinték vagytok egymással, és megértőek, bizalmasak, mint ahogyan egy kapcsolatban kell lenni (én biztos vagyok benne, hogy nálatok ez van, mert 5 év az 5 év), akkor nem lesz semmi gáz nyugi.

:)

Ha külföldre akarsz egyetemre menni, még akkor is, ha tudod, hogy ő itthon maradna, akkor nem szereted igazán. Mondhatnánk, hogy ebben az esetben ő sem, csak hogy egy nem szükségszerű(ráadásul óriási) változtatást kellene elviselnie, amit ő nem szeretne, míg a te esetedben ez korántsem szükségszerű.

Az pedig, hogy az életed romokban hever, a problémákat különválasztva elmondható, hogy a kapcsolat minőségére nem hat ki. Problémákkal, avagy a nélküle is a kapcsolatotok ugyan olyan, sőt, pontosan ez lenne a lényege, hogy minden gondot közös erővel megoldjatok, avagy segítsen neked. Egy eljegyzés nyilvánvaló, hogy csak erősítené ezt a köteléket. Gondolod, hogy egy házasságban nem merülnek fel gondok? Akkor egyszerűen kilépsz majd belőle? Félre ne érts, itt nem szidni akarlak, csak próbálom megvilágítani azt, hogy nehézségek mindig is lesznek. Ha úgy érzed, hogy a párod tud neked abban partner lenni, hogy ezeket segítse megoldani, akkor ez nem lehet ok. Van egy olyan érzésem, hogy te egyszerűen a házasságtól félsz, az elköteleződéstől, bizonyítja ezt a külföldi terved. Szerintem ülj le, gondold át, hogy mit is szeretnél ettől a férfitől, szereted-e annyira, hogy áldozatokat hozz érte, számíthatsz-e a hűségére, odaadására, hogy férfi legyen melletted, gondold át mit vársz az élettől, és hogy ebben az életben neki van-e helye. Ha van, akkor fogadd el az ajánlatát, és hidd el, minden sokkal könnyebb lesz vele, mint nélküle. Terhek az életben mindig lesznek, de olyan férfi, aki érdemes arra, hogy feleségül kérjen egy nőt, nos nagyon-nagyon kevés. Ha bizonytalan vagy, akkor pedig ne kínozd, tartozol annyival neki, hogy engeded az ő álmait is teljesülni.

és akkor mi van?! mindig lesz szar része az életednek amikor nem szeretnéd ha megkérné a kezed:P a nagyszüleim a háború alatt házasodtak össze és a mamám nem mondta azt bocs épp bombáznak a fejünk felett nem megyek hozzád :D(egyszer élünk alapon belevágtak és halálukig boldogok voltak még ha az élet nehéz is volt) Szóval vágj bele, ruhát ma már lehet találni turiban én is ott vettem egy marha jó ruhát 1300 ft-ért, lagzi nem kell csak anyakönyvvezető, tanút az utcáról is szedhetsz:D

Ilyen alapon nemet mondhattam volna a páromnak, mert epilepsziás vagyok itt-ott betegségek kísérnek emiatt, épp munkanélküli vagyok és az anyám is kínlódik a munkahelyén apám pedig épp válni akar és ezért szemétkedik és ráadásul alkoholista!:P annyi bajom van de nem ez izgat hanem ha már az élet itt-ott kiszúr velem legalább van egy biztos pont az életemben és az a párom ez pedig nekem pont elég.Csinálj házasság előtti szerződést ha félsz aztán lesz ami lesz:) hajrá