Mire számítsak? Már majdnem 4 éve együtt vagyok a barátommal.2 éve együtt lakunk, de még gyűrű sincs. Szerintetek ő komolyan gondolja a kapcsolatunkat?

Nekem van egy barátom, aki a barátnőjével együtt él, kb 6 éve vannak együtt, és nem akar gyürüt, eljegyzést, esküvőt mivel "nem lenne szabad".

Egyébként sok pasi fél ettől a "szabadság vesztés" miatt.

Az, hogy komolyan gondolja, nem attól függ, hogy kapsz-e gyűrűt. Mi négy éve élünk együtt, de gyűrű sehol. Véletlen derült ki, amikor a tesóival iszogattunk, hogy mivel az ő szüleik elváltak, ők már nem hisznek a házasságban. És valahol igaza van. Ugyanúgy élünk, mintha megházasodtunk volna, csak nincs róla papírunk.

Másrészről meg egy volt osztálytársam most adta be a válópert. Alig háromnegyed évig voltak házasok. Ennyit számít ma a házasság, ugyanúgy bármikor felbontható. Az, hogy komolyan gondolja, nem attól függ, hogy eljegyez-e. Attól függ, hogy melletted áll-e. Ha igen, akkor komolyan gondolja. És ha akar, majd elvesz. Türelem.

4 év után szerintem ideje lenne elbeszélgetni arról, kinek mik a hosszú távú tervei, hogy képzeli az életét. Nem a kezét kell megkérned, csak beszélgetni arról, egyáltalán házzasságpárti-e, akar-e gyereket, hányat és mikor. Ez is hozzátartozik a másik megismeréséhez.

És inkább most derüljön ki, ha nem azonosak a céljaitok, mint 14 év után.

Mi 5 év után költöztünk össze, és fél év együtt lakás után éreztem amit te. És konkrétan megmondtam neki mit gondolok, érzek. Először azzal jött hogy papír nélkül is úgy szeret stb.. Utána a családja rossz válási példáival. Én elmondtam az érveimet, hogyha ugyanúgy szeret papír nélkül akkor legyen papír mert nekem fontos és a nevét akarom viselni. A lényeg hogy gondolkozott pár napig az eljegyzésen és igazat adott. Ez volt tavaly januárban. Eljegyzett áprilisban és elismerte hogy jobb érzés, és csak nekünk más, és fontos. Idén nyárra tervezzük az esküvőt. Nehéz volt , de meg tudtuk beszélni. Bár én úgy láttam , hogy ő azért félt az esküvőtől mert nem tudta hogy mennek a dolgok, nem is volt soha azon, és az ismeretlentől félt. De apránként adagoltam az elképzeléseimet. Ő először 4 fős esküvőt akart, de itt is érveltem.

Szóval csak azt tudom tanácsolni hogy gondold át a dolgot és beszélj vele. A taktikázok és a sírás , a hosszú várakozás hogy csak azért sem mondom mert én vagyok a nő,nem alázom meg magam , az ő dolga stb.. sokkal rosszabb mintha kerek perec szemébe mondod , mit akarsz.Mi megtudtuk beszélni a dolgot. És megtudta hogy mit várok a kapcsolattól. Lehet ha nem mondom akkor még mindig semmi, mert azt hitte nekem úgy jó.

*Ugyanúgy élünk, mintha megházasodtunk volna, csak nincs róla papírunk.

Akinek valóban nem számít a papír, az aláírja.

Csak az ellenzi, akinek számít a papír.

A papír nem garancia semmire. De a végleges elköteleződés SZÁNDÁKÁT jelenti, és a szándék nagyon fontos. Szerintem.

Hogy biztos benne (pillanatnyilag), hogy veled akar élni hosszú távon. Ha nem biztos benne, az egy másik kérdés...

És úgy éreztem hogy 5 év után valószínű nem fogunk elválni. Nem úgy ugrunk a házasságba mint azok akik fél év után válnak. Hogy alig ismerték egymást, csak azért házasodtak mert jött a gyerek stb..

Igen meglehet papír nélkül is lenni, de miért ne viselném a nevét ha egyszer szeretem és vele akarok élni, és működik a dolog? És engem mindig az zavart hogy hiába az 5 év a legtöbben azt mondják a barátnője. Hát én már régóta nem vagyok az, és az élettársa sem akarok lenni. Hanem azt akarom mondani hogy felesége.

Szerintem alapvetően a hétköznapi viselkedése, hozzád való viszonyulása határozza meg, hogy mennyire gondolja komolyan a kapcsolatotokat. Te miért ragaszkodsz annyira az eljegyzéshez? Az sem jelent semmit igazán, ráadásul nagyon fiatalok vagytok még.

A húgom most 23 éves több mint 8 éve van a 25 éves barátjával, de annyira gyerekek még mind a ketten, hogy el sem tudom őket képzelni jegyespárként sem, nemhogy házastársként. Persze ez sarkított és szubjektív példa.

Ha azért nagyon szeretnéd, akkor mondd meg neki, kérd meg rá és legyetek boldogok jegyespárként.

Szerintem nem kell sürgetni a mai világban. A párod még csak 26 éves, te pedig csupán 21 éves. Előttetek van az élet, nem kell, hogy idegesítsen a többiek kérdezősködése. Esetleg falun laksz? Ott esetleg még az idősebbek tudatában még mindig megvan az, hogy aki 20 év felett nem házas, az egyszerűen egy vénlány.- de te ezzel ne foglalkozz! Nekem nem egy ismerősöm van aki kb. 10 év együtt járás után mondta ki a boldogító igent. Vannak akik előtte már együtt éltek sokáig, olyanok is akiknek a kb 10 évben még gyerekük is született... ilyen ez a mai világ, megváltoztak a dolgok.:)

Szerintem sem a papír számít, de ez más kérdés. A lényeg az, hogy te hogy érzed. Komolyan benne van a kapcsolatban? Szeret, törődik veled? Fontos vagy neki, mindig számíthatsz rá, mindenben támogat? Ha ezekre IGEN a válasz, nem kell ettől félni.

Esetleg (mivel ez már egy hosszú kapcsolat) nyíltan elé állhatsz, elmondhatod neki, hogy a többiek beleültették a bogarat a füledbe a házasság témával kapcsolatban, te meg azon gondolkoztál, hogy tényleg még csak jegyesek sem vagytok...és akkor most mi van? Az egyenes beszéd néha aranyat ér ;)