Én lennék gyerekes, vagy tényleg nagyok az elvárások?

Kedves #12! Azért van benned keserűség ,mert a lelked mélyén a játszótér közelében járva,de szívesen magadhoz szorítanád a sajátodat.De a tehetetlenség és a kegyetlen versenykényszer ,amit a 27 éved alatt beléd sulykoltak

( először diploma,egzisztencia,világlátás,saját otthon,48 db legújabb elektromos kütyü birtoklása )saját nyugtatásodra csak annyit enged mondani: "nem értem ,miről miről maradnék le".A közvetlen környezeted ,nem az észosztókra gondolok,hanem akik őszintén féltenek,csak látják a könyörtelenül elszálló éveidet ,amikor már biológia órád ketyeg.

#18! Kívülről tényleg komoly,felelősségteljes embereknek látszatok ,így az együtt töltött 5 évetekkel együtt.Mert van perspektíva:"még tanulok,majd ha lesz munka".A probléma azzal a nem kicsi tömeggel van, aki nem látja a jövőt ,semmit nem lát ,csak a bulizást,csak a mát ,és avval fogja be saját szemét ,hogy ráérek még,anyámék úgyis eltartanak.

Kitartást kívánok !

Megmondom őszintén, én nőként nem is mernék gyereket vállalni, amíg nincs saját (pasitól független) egzisztenciám. A házasságok legalább fele válással végződik. Anyám 47 évesen egy bőrönddel szállt ki a házasságból és ment el külföldre utolsó senki vendégmunkásnak. Az egyik barátnőm férje meg praktikusan megbolodult, veri a csajt, falhoz csapkodja a cumisüveget, és a csajnak nincs semmilyen lehetősége 2 gyerekkel menekülni onnan - csak az alkohol kb.

Nincs az az eskű, nincs az a papír ami garantálná, hogy a másik még 30 év múlva is gondoskodik rólam. Én meg szépen egy gyerekkel legalább másfél évre kiesek a melóbó, utána se szívesen vesznek vissza sehova, mert nehogymár mindig hiányozzak a beteg gyerek miatt. A szüleim nincsenek a közelben, hogy segítsenek.

26 évesen 3 éves kapcsolatban én sem érzem úgy, hogy olyan nagyon előrébb kéne lépnünk, mert nincs hova.