Meg szeretnék kérni a kezem, de nem tudok dönteni, Ti hogyan döntöttetek a házasság ellen vagy mellett?

Ha boldog vagy vele, mondj igent.

Ha csak örömteli vele az élet, mondj nemet.

Mindkettőtöknek jobb lesz.

Egy boldog ember

Elsősorban nem szeretnélek megbántani, de véleményem szerint az már régen rossz, ha valaki nem tud dönteni. Más nem dönthet helyetted, maximum tanácsot adhat.

Lényegében ezzel megválaszoltad a kérdésedet. Mivel nem vagy biztos a párodban, ahogy írtad "nem a lelki társam", így jobbnak látom nem erőltetni a házasságot.

Hozzátenném még egyszer, hogy nem bántásnak szántam a hozzászólásomat!

Azt szokták mondani, hogy amíg magad nem vagy holtbiztos abban, hogy hozzá akarsz menni, addig nemet kell mondani. Márpedig, ha tőlünk kérded, hogy mit tegyél, akkor nem vagy holtbiztos a dolgodban. Ergo: mondj nemet.

II. Erzsébet anyját háromszor kérték meg - egy angol főnemes, egy herceg!-, és kétszer elutasította a kérőt, csak harmadszorra ment hozzá. Ha ő megtehette, akkor te is. :) Akinek nagyon kellesz, az kérni fog százszor is. Ha pedig nem, akkor nem érdemes házasságba rohanni, csak azért, mert "itt az ideje", mert "minél hamarabb elkelsz a húspiacon, annál jobb"...stb. Ismered biztos te is ezt a sok sületlen, blőd szövegetm amivel a lányokat szokták a házasság felé "terelgetni".

Remek emberhez sem érdemes hozzámenni, ha magad egy nullának érzed magad mellette. És mitől volna ő remek, te pedig nem az? Mert te annak látod? Remek, mégsem érzed a lelki társadnak...:(

A magány pedig egyáltalán nem fáj, nem bűn, ha valaki tud egyedül is élni. Vannak kifejezetten magányos emberek. Szerintem százszor rosszabb egy unlamas, pocsék házasságban a páros magány, mint a magad vállalta egyedüllét. Ami korántsem magány, ha megtalálod a célod - ami nem csak a szülés a gyereknevelés lehet ám egy nőnél, pláne ma már nem! -, ha megtalálod a barátaidat, az életedet, amiben elfoglalod magad.