Férfiak! Mi, , vesz" rá arra hogy megkérjétek párotok kezét? Az tud hatni rátok ha az asszony ezzel nyaggat? Mi az a pillanat vagy érzés ami erre ösztönöz? (Azért kérdezem mert én régóta vágyom erre, de hiába)

23:33-as válaszoló vagyok

A párkapcsolatok "korszaka" mióta a "nagybetűs élet"?

Az igaz, hogy az apai nagymamám (78 éves) 17 évesen ment férjhez, és 18 évesen szült először, de azt valahogy jobban meg lehet érteni, mivel akkoriban valóban más volt az élet.

Mi vesz rá? A szerelem nevű köd, ami az épp elmét elborítja. Egyszer adtam a fejel lánykérésre, de elég is volt, többet sem, inkább csak szórakozok ezentúl. A nyaggatással az a baj, hogy az még jobban eltávolítja ebbéli szándékától az embert.

Aki meg nem házasságpárti, hát attól főleg nem várható el a lánykérés.

Igen, "az tud hatni ránk, ha az asszony ezzel nyaggat." Csak épp ellenkezőleg :) Ha téged valaki "nyaggatna", hogy egyél rántott húst, miközben te vagy nem szereted a rántott húst, vagy még gondolkozol rajta, hogy mit egyél, vagy egyszerűen csak nem foglalkoztat a dolog, akkor ennél rántott húst? Nyilván nem. Figy., ha nem jegyez el/nem akar eljegyezni, két oka lehet (optimális esetben, - hogy nem szeret, v ilyesmi, azt most kizárnám, ezt neked kell tudni):

1. Az érzelmi élete (kissé) szerényebb, mint amit te elvársz. Lehet fújolni, de tetszik, nem tetszik (én is pasi vok), de a ffiak jelentős részének nemhogy kisebb az emocionális töltete, mint a nőé, hanem egészen másmilyen. Nem érti, hogy ez neked miért fontos, pedig szeret, de úgy van vele, ej ráérünk arra még. Ez nem azt jelenti, hogy nem szeret, nem is azt, hogy nem számítanak neki a formaságok, hanem azt, hogy éli a maga kis életét, aminek elválaszthatatlan része vagy te, de az ilyen dolgok, hogy összetartozás megjelenítése, meg belső történések külső kifejezése olyan neki, mintha egy pingvint akarnál harangöntésre tanítani. Mert így vagyunk összerakva. (Nem véletlen, hogy általában egy kapcsolatban a ffi az idősebb. Mert később érünk, főleg érzelmileg.) Ezt vagy elfogadod, és megpróbálod megérteni (miközben ő is téged természetesen), vagy nagyon sok küzdelmetek lesz egymással, és megnehezítitek a csiszolódás első szép, de tányértörésekkel, ajtócsapkodásokkal amúgy is tarkított éveit.

2. A jobbik eset, hogy bár teljesen egy hullámhosszon vagytok, de van olyan tudatos érzelmi élete, hogy azt mondja, hogy akkor jegyez el, amikor bombabiztos abban, hogy te vagy számára a nagy ő. Lehet, hogy most előveszed a zewa papírzsepidet, hogy ez hogy lehet, és közben még hülyének is gondolsz, hogy hogy írhatom, hogy ez a jobbik, hiszen nem biztos benned, de örülj, mert ez nem azt jelenti, hogy téged nem szeret, hanem épp ellenkezőleg: annyira szeret, hogy nem hajlandó csak úgy, megszokásból, vagy épp a "nyavalygásodnak" engedve eljegyezni.

És még három dolog:

1 jótanács: A nyavalygás a lehető legrosszabb taktika. Lejáratod vele magad is őelőtte, és iszonyúan kifárasztod lelkileg. Helyette javasolnám a kapcsolatok "beszélgetés" üzemmódját, ami mindenre jó. Tudod, a pasikkal sokszor beszélgetni is nehéz, mert - ahogy írtam is - nem mindenki él olyan frenetikus érzelmi életet, de mindenkivel a maga szintjén igenis lehet beszélgetni. Kérdezd meg, hogy miről mit gondol. A mi házasságunkban is mindig akkor mennek előre a dolgok, ha megbeszéljük, feleségem már régen tudja, hogy a hisztivel csak ront a dolgon, mert azt várom, hogy észérvekkel és a szeretetével győzzön meg, és nem öncélú hisztivel.

+2: Egy picit vitatkoznék a hozzászólókkal. Szerintem fölösleges a jegyesség idején görcsölni. Mi momentán 8 hónapra házasodtunk, ebből néhány hónap volt a jegyesség, bár igen gondolkodtunk (ott is főleg én), hogy jók-e ezek az időpontok, de - bár a szeretet és a szerelem nem volt kétség - külső körülmények hozták, hogy így legyen. De nagyon szeretjük egymást, a mai eszünkkel sok mindent máshogy csinálnánk, de a belső közös harmónia megvan. De a mi példánk nem igazolja azt, hogy rövid jegyesség kell. Van egy szépsége annak, ha két ember fokozatosan ismeri meg egymást és az eljegyzés ennek egy állomása. Nem gáz, ha vki több évig jár jegyben - szerintem -, ez mindenki szubjektív döntése. Az a lényeg, hogy ti tudjátok, hogy mit miért tesztek úgy, ahogy.

3. Én személy szerint nem értek egyet veled abban, hogy a jegyesség után nem csal meg, - bezzeg előtte. Aki gerinces ember, az a párját egy napos együttjárás után és 50 év házasság után sem csalja meg. Aki szoknyapecér, az pedig gyűrűvel és anélkül is megcsal. Mint írtam, szerintem a jegyesség egy állomása a kapcsolatnak, de nem olyan értelemben, hogy már nem csal meg, és komolyan gondolja, hanem úgy, hogy azt jelzi vele két ember, hogy elhatározták a házasságot, és készülnek rá. Ennek a külső kifejezése a jegyesség. De ha ez párodnak nem motiváció, hogy ő ennek külső kifejezést adjon, akkor te "nyavalyoghatsz", de ha nem is elmarod magad mellől, de jelentős falat építesz kettőtök közé, amit a házasság alatt kell majd lebontanotok. És minek dolgoznátok ezen, amikor lesz ezernyi más dolog (még konfliktus is), amit meg

kell oldanotok? :)

Sok boldogságot kívánok jegyesség előtt és után is:)

33F