Hogy jegyezted el a párod, hogy lettél eljegyezve?

Barátok közt alatt... :) Nem vicc! Zsolt éppen Gézához vágott egy széket... :) Nagyon jó volt, végigsírtam... 6 év után történt... :) 1 hónapja vagyunk házasok... :D

22/L

Egyszer beszélgetés közben azt mondta a párom: "Majd ha már a feleségem leszel...." Erre én: Mit mondtál?

Mire Ő: Miért nem jönnél hozzám?

én: hát ha megkérnél...

Erre elővette a gyűrűt:)))

Én meg lehidaltam.... 2 percig válaszolni sem tudtam csak tátva maradt a szám...végül persze igen-t rebegtem:)))

A 6. évfordulónkon meglepett egy hosszú hétvégével.

Aznap napközben sokat aludt és ideges volt. Én nem értettem miért. Délután rászánta magát, odaállt elém, majd elmondta mennyit jelentek neki én és ez a kapcsolat és hogyan képzeli tovább.. És ahogyan ezt mondta, én egyre idegesebb lettem.. Láttam, hogy valamit dugdos a kezében, amit én zavaromban majdnem kikaptam belőle, és akkor ő elkezdett röhögni mert már nem bírta tovább akkora volt a feszültség, és újjamra húzta a gyűrűt. Eredetileg egy étteremben, naplemente és gyertyafényes vacsora mellett szerette volna megkérni a kezemet, de jól ismer, tudta, hogy idegességemben elájultam volna :)

Szóval ez így volt jó :)

Így utólag visszagondolva az a "kikapom a valamit a kezedből, hadd nézzem" nagyon vicces..

2 éve vagyunk házasok

Elég sok rossz dolog összejött itthon, úgyhogy a párom úgy döntött elvisz nyaralni Franciaországba, de teljesen meglepetés szerűen. Beültünk a kocsiba, felmentünk Pestre, ott felültünk a repülőgépre, így mellesleg egy szót sem szólt hozzám, nagyon meglepett. Vele is nagyon összevesztem, két héten keresztül csak annyit beszéltünk amennyit nagyon muszáj volt. Megérkeztünk pihentünk, nagyon gyönyörű volt az egész, sikerült úgy igazán kikapcsolódni. Akkor sem változott a kettőnk kapcsolata, egy ágyban aludtunk, együtt szerveztük a programokat, de túl sokat nem beszéltünk. Igazából akkor veszekedtünk először.

Elmentünk sétálni, és a tengerparton, naplemente közben kijelentette, hogy ő mindig kiszállt azokból a kapcsolatokból ahol valamilyen gondba ütközött. Itt nagyon megijedtem, ő elhallgatott, majdnem elsírtam magam és hirtelen nem is tudtam mit mondjak, de ő folytatta.

Azt mondta, hogy neki már nincsen mit keresnie ebben a világban, mert megtalálta azt az embert, akiért érdemes küzdeni akár egy olyan vita után is ami köztünk volt. Elmesélte, hogy régen, mikor még más lánnyal járt, gondot jelentett számára a hűség, és hitt abban, hogy az, hogy kitart valaki mellett, az nem egyenlő azzal, hogy rá sem néz más lányokkal, de mostanra valami megváltozott, mert már nem érdekli a külvilág. Azt mondta, szeretné, ha én lennék az utolsó nő az életében, hogy el akar venni feleségül. Letérdelt elém, és elő vette a gyűrűt.

Én csak annyit mondtam neki, hogy eleinte nagyon haragudtam rá azért, amiért ennyire megváltoztatott, amiért ennyire belé szerettem, hogy menekülni akartam ez elől az egész helyzet elől, mert ijesztő volt az, hogy valakihez ennyire kötődjek, aztán, amikor összevesztünk, rádöbbentem, hogyha kényszerítenének sem tudnék elmenni, mert nekem mellette kerek a világ. Én életemben először vagyok igazán szerelmes, és én életemben először szeretek valakit igazán.

Igent mondtam, három éve vagyunk együtt, az esküvőt tervezzük és még mindig nagyon szeretem.

Úristen, visszaolvasva, bocsi, hogy ezzel untattalak.