Baráti támogatások hiánya?

37 és 38 éves pár vagyunk. Mindketten váltunk (a menyasszonyom 3, én 2 éve).

Előre leszögezem, hogy nem érdekel mások véleménye, mégis...ez olyan, mint a valóvilág: senki sem nézi, mégis valamiért éveken át ment. Vagy mint a lájkok. Senkit sem érdekel, de azért szarul esik, ha valaki fontos ember nem lájkol be egy képet.

Szóval alapvetően nem kifelé élünk, de nekem pokoli szarul esik, hogy egyetlen barátom sem támogat és örül velem annak okán, hogy fél év után eljegyeztem a barátnőmet. Az ő baráti köre viszont osztatlanul örül nekünk, kérdezget, érdeklődik, támogat. Engem meg fejcsóválások, aggodalmaskodások kísérnek hetek óta, bárkivel beszélek.

Nem azt akarom, hogy mindenki vakon támogasson a döntésemben, de szerintem az nem barátság, ahol erőszakosan 10. alkalommal is csak a fejvakarás megy és a kétkedés, hogy "biztos meggondoltad?". Nem vágyom elvakult támogatásra, de ha látják rajtam, hogy boldog vagyok, akkor nem értem miért nem tudnak támogatni.

És őszintén marha gáz, mert az első házasságom rossz érzései miatt az esküvőnkre szívem szerint csak olyan embereket hívnék, akik velünk együtt örülnek és ez alapján nem tudom jó szívvel meghívni a barátaimat. Mellette meg tartom a hátam a menyasszony és a barátaim között, nem árulom el neki az aggodalmaskodásokat, mert összetörném a szívét, hogy az én oldalamról szinte nincs egy őszinte, kétely mentes támogatás...

Ti voltatok már hasonló szituban? Hogy reagáltátok le?