Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért pánikoltam be eljegyzés, összeköltözés előtt?
A kedvesemmel karácsonykor szeretnénk eljegyezni egymást, de már előtte összeköltöznénk a közeljövőben. Amióta ez biztos lett, nekem állandóan rémálmaim vannak, ébren is nagyon szorongok, félek, pedig nagyon szeretem. Még soha nem éltem együtt így senkivel, lehet hogy csak ettől félek? Ezt azért nem hiszem, mert sokat laktam albérletben, béreltünk közösen lakást barátnővel, koleszos voltam már gimiben is, szóval az alkalmazkodással nincs gondom. Pár éve egyedül élek, de tavaly pl. egy évig megint volt lakótársam.
Nagyon félek az összeköltözéstől, pedig én is szeretném, bár a kedvesem sürgeti jobban az összeköltözést, esküvőt is. Ne igazi sürgetésre gondoljatok, csak ő egy kicsit jobban szeretné, pedig ezt a lányok szokták sürgetni...:) Azt ne írjátok, hogy tudatalatt nem szeretem, mert ez nem igaz. Tudatosan nagyon szeretem, igazán szerelmes vagyok, a tudatalattimat nem tudom kontrollálni (pl. a rémálmokat) de biztos vagyok benne hogy a szerelmünk és a szeretetünk biztos.
Nem hinném, hogy korai lenne, elég régóta vagyunk együtt és elmúltunk 16 évesek:)
Sajnos a szakaszos költözés nem megoldás, mert ahhoz túl messze lakik és most vált munkahelyet is, így csak egyszerre tud költözni.
Köszönöm az eddigi válaszokat, írjatok még, mert nagyon szeretném megtalálni a megoldást a félelmeimre.
:) Ha ez megnyugtat, nyár elején ugyanezen mentem keresztül, sőt még hasonló kérdést is tettem fel ide! - kaptam hideget-meleget... Őszre terveztük-tervezzük a közös házvásárlást ( folyamatban van) , és valahogy nyár elején nálam is jött a pánik, hogy " jesszus ez mostmár végleges, és nagyon komoly, amit én nagyon szeretnék, és nagyon nem szeretném elrontani, és nagyon erre vágytam , és dejó, hogy megtaláltam azt, akivel megvalósíthatom DE...." tele voltam kétségekkel ( és nem abban kételkedtem, hogy szeretem-e!, ahogyan te sem) , mert valahogy annyira valóságos, igaz lett az egész... eljutottam odáig, hogy azt érezem, hogy nincs meg a "rózsaszín köd" , hogy nem így kellene érezni magam, és emiatt lelkiismeret furdalásom volt! - aztán egy este . épp nyaralás közben leültem Anyummal, meg Hugimmal beszélgetni, nem erről, csak előjött valahogy... ahogy kimondtam a szavakat, mintha idegenné váltak volna, és jó volt, hogy nem hurrogtak le, csak valahogy úgy beszéltek, hogy segített megérteni, épp attól ijedtem meg, hogy pontosan-biztosan érzem ő az aki már egy életen át velem marad, aki nem fog elmenni, akiben biztos vagyok! - pár nap múlva mintha elvágták volna a vívódásaimat, egyszerűvé-természetessé vált minden! Azóta pedig teljes nyugalommal, biztonsággal, és szerelemmel gondolok a közös jövőnkre, úgy ahogyan már akkor is szerettem volna érezni magam, csak picit túlpörgettem az agyamban :) Remélem érthetően írtam, és tudok segíteni! Ne aggódj, nem vagy egyedi eset, mással is előfordul ez!
27/N
Szia,
Én is pont így voltam vele, nagyon tartottam tőle (rémálmok nélkül, nem tudom ez igazán rémálom vagy csak metafora), pedig senki sem sürgette. Én már az összeköltözést teljesen véglegesnek tekintettem, ahogy írod te is, és ez ilyesztő soha nem lesz több pasid csak ugyanez, mi lesz ha mégsem lesz olyan jó, jó apuka lenne-e stb. Együtt éltünk pár évig és nemrég házasodtunk össze.
Szóval hajrá, szerintem ez teljes normális, azért van így mert te most döntesz egész hátralévő életedre, van aki csak az esküvőre gondol így és van aki egyáltalán nem gondolkodik de annak aki örökre tervez ez nagy döntés és ilyesztő. (Ha ez megnyugtat összeköltözés után néhány hónappal teljesen elmúlt ez az érzés)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!