Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Azt hittem, a barátom ma fogja megkérni a kezem. Tévedtem, és ráadásul kiderült, hogy válságosnak érzi a kapcsolatunkat. Ő épp próbálja megmenteni ami köztünk van, mert szerinte kihűltünk. Lenn kicsit részletezem; tudtok tanácsolni valami jót?
Nő vagyok. Van barátom, akivel már több, mint 3 éve együtt vagyunk. Mindketten a húszas éveink második felében járunk, én vagyok az idősebb. És az a helyzet, hogy azt hittem, ma meg fogja kérni a kezem. Szeretném leírni, miért hittem ezt, hisz nem csak spekuláltam:
- Beszéltünk róla, nem is egyszer, hogy szeretnénk mindketten esküvőt is és családot is.
- Arról is beszéltünk, hogy a lánykérés meglepetés lesz számomra. A meglepetést nem úgy értem, hogy nem is számítok rá, nyilván, hisz beszéltünk róla. Hanem olyan értelemben lesz meglepetés, hogy nem megyünk el együtt gyűrűt venni, hanem titokban vesz majd egyedül, és majd egyszer megkéri a kezem.
- A közelmúltban többször is tett igen erős célzást arra, hogy lehet, hogy nemsokára szintet lép a kapcsolatunk.
- Ma egy elegáns étteremben vacsoráztunk. Mikor még korábban mondta, hogy elvisz majd ide, akkor eleinte furcsálltam, mert semmilyen alkalom nincs, amit egy ilyen drágább étteremben kellene megünnepelni, és nem szoktunk ok nélkül étterembe menni. Aztán később "jöttem rá", hogy biztos ma fogja megkérni a kezem, az étteremben. Tévedtem.
Szóval a fentiek miatt az én fejemben minden jel arra utalt, hogy ma, az étteremben megkéri a kezem. Lelkiekben erre készültem. De nem volt eljegyzés.
Mikor már itthon voltunk, kiböktem neki, hogy basszuskulcs, én azt hittem eljegyzel ma, azt hittem ezért viszel drága étterembe.
Erre azt mondta, hogy hiszen mostanában kissé elhidegültünk egymástól, és pontosan azért akart ma elmenni velem abba a jó étterembe, hogy egy kicsit randizzunk, mint régen, beszélgessünk, mert úgy érzi kihűltünk.
Értitek, szóval ő megmenteni akarta a szerinte hanyatló kapcsolatunkat, én meg azt hittem, el akar jegyzeni. Teljesen máshol járunk fejben...
Én nem igazán érzem úgy, hogy kihűltünk, eltávolodtunk volna. Nagyon meglepett, hogy ezt állítja. De azóta már átbeszéltem vele, gondolkodtam is, így már értem, miért mondja, mit érez, mire gondol. Tény, hogy nem olyan, mint az elején, és még csak nem is olyan, mint amilyennek egy jó hároméves kapcsolatnak lennie kell.
De amennyire engem meglepett, hogy ő válságosnak érzi a kapcsolatunkat, annyira meglepődött a barátom azon, hogy azt hittem, el akar jegyezni. Mert hogy esze ágában sem volt, pláne az "adott körülmények közt", ami az elhidegülés ugyebár.
Én hülye meg pár embernek elmondtam a napokban, hogy 99%, hogy a barátom ma az étteremben megkér, úgyhogy most majd mondhatom, hogy félreértettem. Már van is ember, aki érdeklődött Messengeren, hogy na, megkért? De még nem válaszoltam. De ez a legkisebb gond persze. Rendbe kell hozni a kapcsolatunkat, ez a fő!
Nagyon sokkolódtunk mindketten, a barátom is meg én is, úgy érezzünk, hogy két külön lapon vagyunk. Nagyon nem egy hullámhosszon mozogtunk. De abban megegyeztünk, hogy most így még nem szakítunk csak e miatt, bár eléggé intő jel egy ekkora volumenű félreértés. De megpróbáljuk megjavítani a dolgokat, aztán hátha meglehet.
Én szeretem őt, én nem akarok szakítani. Ő nem tudom biztosan, mennyire szeret, mert ő közelebb áll a szakításhoz, mint én, ez egyértelmű. De még nem akar szakítani.
Amúgy senkinek sem kívánom ezt, hogy átélje, hogy mikor arra készül, hogy eljegyzi a pasija, azt kapja, hogy kihűlt a kapcsolat, meg kéne javítani, mert válságos... Olyan, mint egy gyomros.
Úgy érzem amúgy, hogy hülye voltam, vak, és nem fektettem elég energiát abba, hogy jó kapcsolatunk legyen.
Az alapján, amit írtál, te is abba a hibába estél, hogy várod a Szent Lánykérést, amivel lehet villogni mások előtt. Aztán jöhet Életed Nagy Napja, és a Babucika. Utána hátra lehet dőlni, kész a lista.
Csak közben elfelejtetted élvezni, építeni és gondozni a kapcsolatod. Úgy vagy vele, hogy kifogott halat nem etetünk?
A házasság egy polgárjogi szerződés. Az esküvő egy nagy családi buli. Az eljegyzés annyi, hogy kapsz egy gyűrűt, és lehet ezerrel szervezni az esküvőt. Apropó, ha egy éven belül nem reális házasodni, akkor ne várj lánykérést, nincs értelme. Tudom, hogy most bunkó vagyok. De ez a földhözragadt hozzáállás az egyetlen, ami oda vezet, hogy a házasságod működni fog. Ugyanis pont ugyanúgy tenni kell érte minden egyes nap, hogy a párod örömmel menjen hozzád haza, kívánjon, és szeresse a társaságod, hogy bizalommal forduljon hozzád, és tiszteljen. Ugyanez fordítva is. Plusz rengeteg munka, hogy együtt előbbre jussatok, mert rengeteg múlik a közös eredményeken. Azok a piszkos anyagiak...
Ezen az úton, amin közösen haladtok, a lánykérés és a házasság egy-egy pihenő, nem hiába mérföldkőnek hívják. Nem pedig célnak! Elvileg a cél az lenne, együtt öregedtek meg, és csak a halál választ el. Ez az út vége. Addig minden más csak mérföldkő, és nem végállomás, menni kell tovább, nincs megállás.
Te itt hibáztál, hogy ülsz a fenekeden és vársz. Várod a lánykérést, hogy eljuss az esküvőig, mert azt hiszed, hogy akkor célba értél. A várakozás pedig passziv, nem jutsz előbbre, nem visz sehova. Közben észre se veszed, hogy a pároddal mi van. Te írod, hogy tényleg nem jó a kapcsolat. Egy kérdésem van: te miért vártad a lánykérést? Ez az álmod, egy unalmas, xar házasság, ahol vegetáltok egymás mellett, amíg lelép mással? Vagy mégis miért akarsz életed végéig egy kihűlt kapcsolatban maradni? Az esküvő után semmi se változik. Másnap reggel onnan megy tovább minden, ahol előző nap abbamaradt, csak papírokon meg fb-on beírhatod, hogy házas.
Szerintem vegyél egy nagy levegőt és nyugodj meg egy kicsit. A legfontosabb, hogy semmi nincs még veszve. Nem akarsz szakítani, a barátod sem, ezért is hívott el abba az étterembe, mert ő is meg akarta menteni a kapcsolatot. Ki lehet ebből még lábalni, csak türelmesnek kell lenni és dolgozni a kapcsolaton.
Ami a másik dolgot illeti, sajnos nem te vagy az első nő és az utolsó sem, akit a társadalmi elvárások és a környezete belehajszolt egyfajta eljegyzésmániába. Valamiért egyesekben az a tévképzet él, hogy ha egy adott ideig kapcsolatban élnek, akkor onnantól a gyűrű majd jön magától - ha látál már olyan tanácsot, hogy "ha X év alatt nem kérte meg a kezed akkor utána sem fogja" akkor tudod, miről beszélek. Az igazság az, hogy nem az évek száma számít, hanem a kapcsolat mélysége és minősége. De ezt sokan elfelejtik - ha visszaolvasol, ez a kategória is tele van olyan kérdésekkel, ahol a kérdés gyakorlatilag az, hogy "Mikor kéri már meg a kezem?" a kifejtésből viszont kiderül, hogy az a kapcsolat közel sincs olyan helyzetben hogy érdemes lenne magasabb szintre helyezni.
Még én is voltam már olyan helyzetben, hogy azt hittem, hogy végre rendben van a kapcsolatunk, de kiderült, hogy inkább azért lett kevesebb a veszekedés, mert az akkori barátom, már fél lábbal kint volt a kapcsolatból és nem izgatta különösebben, ha nem egyezett valamiben a véleményünk. Ezt csak azért meséltem el, hogy lásd, hogy ilyen nem csak veled történik - azzal a különbséggel, hogy a ti kapcsolatotok még menthető.
Én azt javasolnám, hogy most egy időre felejtsd el az eljegyzés-kérdést és koncentráljatok a kapcsolatotok megjavítására, és ha minden jól megy majd jön az is. (Azt meg csak zárójelben említem meg, mert igazából semmi közöm hozzá, de szerintem az is tök fura, hogy előre bejelented, hogy ma eljegyeznek, amikor nem vagy biztos benne. Nem teljesen látom, hogy ennek mi értelme volt.)
Remek példa arra hogy két ember nem kommunikál megfelelően egy kapcsolatban. És remek példa arra hogy sok nő (ne vedd sértésnek) mennyire rá van indulva az eljegyzésre hogy mást már észre sem vesznek (mondom ezt nőként).
Beszélgetnetek kéne, de már kellett volna korábban, hogy MI a rossz a kapcsolatban, ki mit érez, mit gondol, mit hiányol, hogyan lehet ezt rendberakni stb.
Ezek sokkal fontosabb dolgok egy eljegyzésnél, mert az SEMMIT nem fog megoldani.
Nem abban kéne elsősorban megtalálni a boldogságot.
Te azon akadtál ki hogy ő nem jegyzett el, miközben azt sem tudja veled akar-e maradni. 3 év után!
Na ez egy komoly dolog.
Érdemes lenne elgondolkodni, hogy ha 3 év után majdnem a szakításhoz juttok, akkor egy lánykérés mennyire reális elképzelés.
Hát ez az egész nagyon fura nekem. Ha ennyire elbeszél egymás mellett két ember, akkor tényleg egy katasztrófa lehetett eddig ez a kapcsolat, szóval a barátod állt közelebb a tisztánlátáshoz, te meg fogalmunk sincs mit műveltél az utóbbi időben.
Hogy lehet két ember párkapcsolatban, ha konkrétan nem is egy univerzumban éltek? Szerintem foglalkozz többet a barátoddal, beszélgessetek, mert a végén kiderül, azt se tudod ki ő...
Ha nem all ra keszen meg hogy megkerjen,ARRA se alljon (neki fel) keszen. Persze adott ido utan. Persze ARRA teljesen keszen all...gondolom heti 4-5x de elkotelezodni azt neem..:(
(Nem a macskas neni vagyok a szomszed tizesbol!)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!