Miért nem jegyezett el idáig ha a kapcsolatunk nem panaszkodhatunk?

Irtó fiatalok vagytok, várjatok a gyerek témával. Majd ha felnőttetek, és le tudtok szakadni anyuról, meg apuról, megálltok a saját lábatokon, a kapcsolatotokban működik a kommunikáció, akkor talán gondolkodhattok gyerekvállaláson.

Azért ne csesszetek el gyerekèleteket, mert TE gyereket akarsz gyerekfejjel egy szar kapcsolatba.

Szerintem az oka, hogy baromi fiatalok voltatok akkor még, amikor összejöttetek. Most már én is azt mondom, nem lenne korai. Nem lenne kezdésnek jó inkább albina költözni vagy kész lakást/házat venni? Miért azonnal építkezni?

Tudod ő hogy áll a házasságtémához?

Mi, férfiak, ezt a házasság dolgot annyire nem forszírozzuk, nekünk nem jelent olyan sokat. (általában)

Ezek olyan dolgok, amiket le kell ülni megbeszélni, hogy hogyan.

Koárn jöttetek össze, így teljesen természetes számára, az a kapcsolat ami most van.

De még bőven időben is vagytok házasság, gyerek témához.

Lehet neki még vagy 3év mire elkezdi érdekelni a gyerek téma.

Beszéljétek meg. Megértelek, de ne hidd nőként, hogy mindenki és főleg egy férfi egyazon priorításokkal rendelkezik mint te.

Mondd el mit szeretnél, mire vágysz és AZUTÁN lehet a másik szemére vetni a dolgokat.

Túl fiatalon jöttetek össze és még mindig azok vagytok. Ha házasodnátok évekkel később feleszmélne valamelyikőtök, hogy:" hát ő még nem is élt". Hogy más nőket/férfiakat is kipróbálna. Simán válás lenne, rosszabb esetben gyerekkel mardnál egyedül.

Egy papír nem biztosíték a boldog és hűséges életre. Attól, hogy nem vagytok házasok még ugyanúgy mehet minden.

Mindenestre beszélgess el vele a jövőről, mi a véleménye a házasságról, gyrekről és mikor szeretné, ha szeretné. (szerintem nem szeretné, hisz akkor már lett volna valami)

Ha nincs néhány(1-2) éven belül tervben a dolog nála akkor én szakítanék. Ugyanis már 7 évet odaadtál az életedből, ennyi éve után már előrébb kéne lépni rendesen.

Uram atyám....24 és 26 éves miért számít nektek fiatalnak? Te jó ég. Anyám a testvéremet 20 évesen szülte, nagymamám apámat szintén 20 évesen szülte. Baráti körömben is 20 évesen már sokan szültek, legutóbb 22 évesen szült egyik ismim. Komolyan 7 év párkapcsolat után és közel a 30-hoz korainak gondoljátok? Egyáltalan nem korai!! Nagyon nagy álomvilágban élnek a mai emberek, hogy majd 30 évesen alapítanak családot. Attól hogy most +4 évig együtt lesznek mivel lesz jobb a helyzetük? Nekem egyértemű, hogy azért is laknak a szülőknél, mert onnan könnyebb házat építtetni. Minek menjenek albérletbe, ha 3 év együttélés során nem volt probléma? Na mindegy nem firtatom ezt tovább.

Szerintem 7év után és ilyen korosztályban már nem hogy lehet, hanem illik is összeházasodni. Akik családot akarnak azoknál a házasság csak megerősíti a kapcsolatot és mégjobban "egyként" gondolnak magukra. Baba is jöhetne, mert 24 évesen már simán el lehet kezdeni. Csak gondolatok bele kedves kommentelők, hogy ha több gyereket terveznek, akkor mennyire jó az, ha még 30 év felett is majd gyesen kell lennie és mint tudjátok minél később szül valaki, annál nagyobb a veszélye, hogy a baba szellemi fogyatékos lesz.

Szerintem 7év kapcsolat és 3 év együttélés után simán jöhet a gyerek és a házasság is. Korban is tökéletesen benne vagytok. Régen még ennél is fiatalabban szültek. Anyam engem 22 évesen szült. Tehát egyáltalán nem vagytok túl fiatalok, teljesen tökéletesnek látok mindent a babához és a házassághoz.

Párodnak hozd fel a témát szerintem. Sajnos a pasik többségének nem számít az eljegyzés.

Azt a terjeszkedési részt nem igazán értettem.

Én speciel 3 éve vagyok együtt a párommal, fiatalok vagyunk mi is. Értelmiségek ezt hozzá kell tenni, tehát nem egy ilyen 8 általános, oszt menjen a gyerek téma, mert azért ez se mindegy.

Azért nem kértem még meg a kezét, mert nincs rá anyagi fedezetem. Tehát tegyük fel, megvenném a gyűrűt (amire no money). Aztán egybekelünk és ugyan úgy nem tudunk elköltözni, marad kb. minden a régiben, hiszen még nem tudnám neki biztosítani a dolgokat. Hiába szeretném már régóta, de emiatt várni kell. Esküvőt kifizetni még egy olcsót se tudnánk. Én szakmát váltok, programozóból managerire, és ezt ki kellett tanulni, addig nem volt fizu sajnos és most is csak keresek munkát.

Tehát lehet az a terjeszkedés része a fontos, hogy ő is még biztosítani szeretne előtte valami stabil hátteret. Aztán ha az megvan és mehet a ház építése, akkor megkérné már a kezedet, hiszen az már tényleg egy házas élet kezdete lenne.

De ez csak egy opció magamból kiindulva.

Egyrészt, fiatalok vagytok. Másrészt, a "kapcsolatunkban nincs semmi baj" pároknál általában van, csak az egyik fél teljes mértékben tojik rá. Rengeteg olyan párost láttam, ahol az egyik fél szerint minden rendben volt, aztán a másik fél tudott mesélni cifra dolgokat...

#5: Azért, mert fiatalok. A régi kort felesleges összehasonlítani a mostani helyzettel. Gondolom te sem barlangban élsz, mint az ősemberek... És igen, manapság a huszonévesek még eléggé tiniszintűek. Nekem is van pár ismerősöm, akik huszonéves koruk elején szültek, felük 2-3 év után el is vált. A többieknél is érezhető, hogy ez lesz.

Lehet, hogy csak én teszek magasról a társadalmi normás baromságokra de annyira nem értem, hogy miért kell ennyire ragaszkodni a házassághoz. Jó a kapcsolatotok nem? Egymással képzelitek el a jövőt, teljesen jól megvagytok. Akkor miért kell azon stresszelni, hogy nem vesz el? Miért nem lehet megelégedni azzal, hogy jó a kapcsolat? Én házasként teljesen biztosra tudom neked mondani, hogy egy jó kapcsolathoz az ég világon semmit nem ad hozzá a házasság. Az elköteleződést nem ezzel kell kimutatni. Így, hogy még a szülőkkel éltek meg végképp semmi értelme nincs még házasodni. Majd ha egyszer meglesz a külön otthon és tényleg felnőtt életet éltek külön akkor majd talán lesz értelme ilyenen gondolkozni.

A másik pedig... beszéltetek erről egyáltalán? Mert néma gyereknek ugye az anyja sem érti a szavát. Nem beszéltétek át, hogy kinek mi a fontos, mit akar elérni? Ezek annyira fontos dolgok és nem 7 év után kéne azt megbeszélni, hogy ki mit akar a jövőtől meg akar-e házasságot.

De tényleg baromi fiatalok vagytok. Inkább élvezzétek az életet meg tegyetek le valamit az asztalra mielőtt családot alapítotok. Semmi értelmét nem látom 24-25 évesen gyereket vállalni, annyi minden van még előttetek. Ráértek még bőven, nem értem miért nem elég neked az, hogy jó a kapcsolat.

Kb nagyon hasonló az én sztorim is.

Nagyon fiatalon jöttünk össze, minden tökéletes volt az elején, utána jöttek a gondok. 1,5 év után eljegyeztem, de a lány még nem akart házasodni, külön élni a szüleitől, mert az albérletre szánt összeget kidobott pénznek tekintette. Úgy voltam vele, hogy rendben van, várjunk. Rá 2 évre egy munkatársam felajánlotta, hogy lakjunk a lakásában, egy évig ingyen, újítgassuk stb, és utána is valami nagyon csekély összeget fog majd kérni. A barátnőmet válaszút elé állítottam, vagy jön és kilép a komfortzónából, vagy vége. Tudom, nem szép dolog, de máshogy nem tudtam rávenni. Jött velem. Persze haragudott rám az elején, hogy helyette döntöttem, de utólag már ő is úgy látja, hogy ezt meg kellett lépni.

Nem egészséges a szülőkkel lakni. Kell hogy legyen saját életteretek, hogy felavassátok a konyhát a fürdőszobát, az előteret avgy a liftet, hogy szexeljetek a ház összes szegletében. Hogy megismerjétek, hogy miylen az, mikor együtt főztők, vagy lustálkodtok egész vasárnap egymás karjaiban. Senkinek nem kell számot adni, magyarázkodni, az éj közepén is elmehettek szórkaozni avgy moziba ha úgy tartja kedvetek. Az önálló élet sokszor rémisztő, de kell, hogy legyen, máskülönben sosem tapasztalod meg a függetlenséget.

Sajnos az én sztorim nem happy end, ugyanis felemésztettek minket a hétköznapok, már nem foglalkoztunk egymással annyit, amennyit kellett volna.

Szerintem nem elég a közös jövőről beszélni. Mindig kellenek kicsi mérföldkövek, amiket meg kell lépni, teljesíteni kell, mert belefárad az ember. Másfelől viszont ha szeretek valakit, akkor ezt gyűrűvel is jelzem felé, nem a kifogásokat keresném. Főleg ha tudja, hogy számodra ez fontos.

Én megkérdezném magamtól, hogy biztos ő az az ember, akit el tudnék magam mellett képzelni egy életen át? Nem lehet, hogy csak a megszokás az, ami összetart? Előről kezdeni az egészet, mégis kinek lenne kedve? Mennyi energiát felemészt... viszont tudni fogod, hogy jó úton jársz-e.... És ez az a dolog, amivel nem köpheted szemen magad. A saját boldogságod!