Lányok/Nők, esetleg Férfiak! Mi az eljegyzésetek "története"?

8 hónapja voltunk együtt. Előtte már párszor pedzegettem a kérdést, hogy vajon megkérné-e a kezem?

Azt mondta, ha kibírok vele egy évet, megkéri, csak legyek nyugalommal.

Külföldön dolgozott akkor. Miután végleg hazajött, elmentünk pár ékszerüzletbe, ahol gyűrűket nézegettünk, de semmi komoly szándék nem volt. A legtöbb jegygyűrű túl csicsás volt. Ami tetszett túl drága.

Rá két hétre vacsorára mentünk egy baráti 50 fős társasággal.

(Tagjai vagyunk egy autós klubnak)

Nem értettem, hogy miért ivott a kedvesem 2-3 felest a vacsora alatt...

A vacsi után az én egyetlenem kiállt az 50 ember elé, remegett keze-lába... Egy versikét olvasott fel, (tőlük kérte meg a kezem először, hangos igen volt a válasz:)

majd elém térdelt és tőlem is megkérte a kezem...

Gyönyörű volt és feledhetetlen :)

S végülis egy arany szoliter gyűrűt kaptam, amin semmi extra nincs csak egy gyönyörű gyémánt.

a vicc az egészben, hogy a gyűrű két hétig az ÉN autómban volt, a szervíztáskában, amit tudta, hogy sosem nyitok ki :D

24N

Mi kicsit több, mint egy éve voltunk együtt, amikor a párom megkérte a kezemet. Édesapám névnapja volt, így felajánlotta, hogy vigyük el a szüleimet ebédelni. (Na nekem ez már eleve gyanús volt, anyumnak szintén.) Aztán az ebéd végeztével a párom eltűnt, majd visszatért 2 csokor virággal. Az egyik az enyém volt, a másik anyukámé. Aztán megpróbált felolvasni egy lánykérő versikét, de szegényem annyira zavarban volt, hogy nem nagyon sikerült. De a lényeget mindannyian értettük, a szüleim áldásukat adták. :)

de utána nem tartottunk konkrétan eljegyzési ünnepséget, mert rá 3 hónapra össze is házasodtunk, így feleslegesnek tartottuk.