Szerintetek el fog valaha jegyezni, vagy ne is reménykedjek?

"ha még fiatal az eljegyzéshez miért van velem?"

Mert ingyen van a pnci, es nem kap el toled semmit.

A leírásod alapján te sem tűnsz úgy, mintha ténylegesen közelebb próbálnál kerülni az elkötelezettséghez, és komolyan vennéd, amit ő gondol. Nem biztos, hogy csak azért van veled, hogy kihasználjon. Lehet, hogy tényleg szeret és komolyan gondolja a kapcsolatot. De teljesen normális, hogy 23 évesen még korainak érzi ezt a döntést, főleg ha még nem éltetek együtt, tehát nem is ismer igazán. Szerintem épp az lenne az éretlen, ha úgy dobálózna a gyűrűvel és az életre szóló elköteleződéssel, hogy nem biztos benne, és azt sem tudja, mire mond igent. Ettől úgysem lenne tartósabb a kapcsolat.

Ha hosszútávon jó kapcsolatot akarsz, neked is rugalmasabbnak kellene lenned, nem csak várni, hogy ő lépjen. Ha addig vársz az összeköltözéssel, amíg nem gyűlik össze a pénz egy közös házra, akkor 30 évesen még mindig ott fogtok tartani, ahol most. Ha tudtok, dolgozzatok és béreljetek egy lakást közösen. Ha nem megy, vegyetek magatok mellé lakótársakat.

Hidd el, az együttélés sokkal nagyobb változást hozna az életedbe, és sokkal komolyabb szándékra vall, mint egy gyűrű az ujjadon, és egy üres ígéret valakitől, aki nem gondolja komolyan.

Na sértődj meg, kérdező, de nekem úgy tűnik mind a kérdésed, mind a válaszaid alapján éretlen vagy egy ennyire komoly párkapcsolatra, ami eljegyzésben realizálódik. A párod is.

Bizonytalan vagy a párodban, ezért ki akarsz csikarni belőle egy eljegyzést anélkül, hogy azzal tisztában lennél, hogy összeilletek-e valójában. Tudod, egy rendes, felnőtt párkapcsolatban két elköteleződni akaró ember leül egymással, és beszélgetnek a jövőbeli tervektől. A nő nem hisztizik, hogy miért nincs eljegyzés, a pasi meg nem lapul, mint ... a fűben. Sőt, azt is meg lehet ám beszélni, hogy ki mikor mit tervez, mit szeretne, mik a nézetei.

Ha a párod és te is valóban komolyan gondoljátok a kapcsolatot, akkor innen a következő lépés tényleg az összeköltözés (hacsak nem olyan keresztények vagytok, akiknek házasság előtt se szex, se összeköltözés nincs). Mert ez a valódi elköteleződés ezen a szinten, és nem a gyűrű. Amikor két fél közösen elkezd dolgozni a közös életük megalapozásán. A párod dolgozik, te is elmehetsz egyetem mellett részmunkaidőbe, én is az egyetem hat évéből 4,5 felet végigdolgoztam, kereshettek egy olcsóbb albérletet, ahol össze tudtok cuccolni. Az sem baj, ha a kezdetekben minimális szinten besegítenek a szülők: az sincs ingyen, hogy otthon laktok. Ez, az eljegyzéssel ellentétben egy olyan dolog, ami valódi elköteleződést kíván a ti helyzetetekben, mert valamit fel kell áldoznotok miatta. Mert bocsi, de így ez a kapcsolat semmivel sem magasabb szintű egy tiniszerelemnél.

Viszont ettől függetlenül azt gondolom, hogy jó eséllyel a párod tényleg nincs elköteleződve igazán feléd. De nem a gyűrűből, hanem abból, hogy azt mondtad, semmit nem tesz azért, hogy egyenesbe hozza az életét, és úgy érzed, hogy neki ez a szint elég. Csak rosszfelé keresgéled a hibát. Azt meg, hogy az ő fejében mi játszódik le, csak ő tudja megoldani, még nekünk, gyakorisoknak sincs telepátiás képességünk...

Nekem az a véleményem, hogy ennek a kapcsolatnak nincs jövője, ameddig mind a ketten nem változtattok a hozzáállásotok. Mondom: mindketten. Te is. Ő is.

Annyira fiatalok vagytok még. Persze tisztázzátok a jövőbeni célokat, de semmi értelme az eljegyzésnek komoly házassági szándék nélkül. Az eljegyzés nem azért történik, mert "az egy kis megerősítés". Az eljegyzés a házassági szándék megerősítése, illetve megelőlegezése.

Lehet, hogy 5 éve együtt vagytok, de nem éltetek még együtt, nem gondoskodtatok még egymásról, mégcsak nem is dolgoztál egy percet sem. Gyerekek vagytok még, hova ez a sietség?