Mikortol gondoltatok “komolyan” a kapcsolatot?

Számomra 1 év után korai lenne egy eljegyzés, de adott szituációtól függ, mert mondjuk mást jelent 1 év akkor, amikor a nő 24 éves, és mást akkor, amikor mondjuk 34, és vannak gyerekvállalási tervek is.

Viszont a helyedben annyira nem reménykednék eljegyzésben. Nekem nem kellene olyan férfi, aki a velem való esetleges házasságán "szarkasztikus humorral" viccelődik. Másrészt 11 évvel idősebb nálad, és láthatóan eddig is csak élettársi kapcsolatokban gondolkodott.

Mi 10 éve vagyunk együtt, még 24 voltam mikor összejöttünk. Anno màsfél év utàn hàzasodtunk össze.:)

A kezemet hamar, 2,5 hónap utàn megkérte. Semmi kétségem nem volt, ( egyikünknek sem) hogy összetartozunk, és együtt fogjuk leélni az életünket😊 bàr ezt màr az elején is éreztük.

Anno volt egy vőlegényem, vele pl nem éreztem ezt. Megkért ugyan, de nagyon hàrította az egész hàzassàg- esküvő témàt, viszont a gyerekvàllalàssal szívta a véremet, hogy legyen gyerek. Nagyon Meg is bàntam hogy igent mondtam. Nem illettünk össze. 10 hónap utàn el is hagytam.

Őszinte leszek. Nekem semmi bajom azzal ha valaki nem akar hàzasodni valami miatt. Magànügy. De akkor 1000% hogy nem egymàst keressük.

Nekem igenis igényem volt/ van arra, hogy ne egy pasim csajom kapcsolatban éljek x év utàn is, mert egész egyszerűen nekem ez kevés lenne. Nekem ez fontos, hogy egymàs csalàdtagjai legyünk hivatalosan. Én csak azt tudtam komolyan venni, és elköteleződni, aki szintén így szeretne élni, amellett hogy passzol a személyiségünk, megvan a kölcsönös igazi szerelem és vonzalom.

Mi pl gyereket nem szeretnénk egyàltalàn, és egyikünk se ment volna hosszútàvon olyannal kapcsolatba aki akar. Ahogy olyannal se, aki együtt éldegélve képzeli el az életet hàzassàg nélkül.

Amiket írsz, az alapjàn én a helyedben elengedném. Ha neked fontos a hàzassàg, vele időpocsékolàs a kapcsolat....szerintem kb esélytelen, hogy ebből hàzassàg lesz. Eléggé ellene van a pasid.

Exem és köztem volt 12 év. 19 voltam mikor összejöttünk és 22 mikor szétmentünk. Ő nagyon akart gyereket, de én is úgy voltam, mint te. Házasság majd gyerek. Ahogy teltek az évek egyre jobban rájöttem, hogy sose leszek feleség mellette. Egyszerűen nem volt érett és szerintem hasonló lehet a párod az exemhez (találgatok). Majd mikor már többször elutasítottam a vágjunk neki a gyereknek elhagyott egy nála 3 évvel fiatalabb nőért, akinek volt egy 1 éves kisfia. Úgyhogy mihamarabb beszélj vele, mert ha nem ugyanaz az elképzelés akkor jobb minél hamarabb búcsútinteni

24L

Én rákérdeztem páromnál kb. 12 év után, hogy hogy-hogy nincs még leánykérés :D mivel neki sosem ment a romantika, így mindig ódzkodott megkérni a kezem, mert félt, hogy elrontja, nem lesz megfelelö számomra, stb., szóval közösen beszéltük meg, hogy szeretnénk esküvöt és egymással képzeljük el a jövönket.

Talán a te párod is csak viszolyog ezektöl a nagy szavaktól, a nagy gesztusoktól, föleg, ha ezt a hétköznapokban nem is nagyon gyakorolja, ezért próbálja elvenni az élét, a komolyságát az elvicceléssel.

Arra nagyon kíváncsi lennék, hogy miért kell lepontozni az embert, ha nő létére nem gondolja, hogy egy darab papírtól lesz az ember "család" a párjával.

Jobb volna, ha úgy házasodnék, hogy "legfeljebb elválunk, ha mégsem jön be"?

Vagy jobb volna, ha még 40 évesen is a MrTökéletest várnám, gyerekek nélkül, macskát tenyésztve, mert "nehogy csonka családban nőjenek fel a gyerekeim"?

Az én apám 8 éves koromban öngyilkos lett. Nem akart elválni, ő is a hagyományos családmodellben hitt. Én határozottan úgy gondoltam, már gyerekként is, hogy boldogan cseréltem volna bármelyik külön élő szülős családdal...

Túl sok Disneyt néztetek. Az esküvőtől nem lesz herceg a békából, örök szerelem meg legfeljebb a török sorozatokban létezik. A szép családi idillt pedig bármikor robbanthatja egy kapuzárási pánik, lerombolva a szépen felépített látszatot.