Nőként miért vágsz bele?

Én is örökre terveztem, nem így alakult. Viszont nem csaltak meg, én adtam be a válást, és az ex férjem azóta sem talált senkit magának. Talán mégis elég értékes voltam és most szívja a fogát, hogy elveszített, pedig csak kicsit kellett volna megerőltetni magát nem készpénznek venni, hogy ott vagyok mellette.

Amúgy az ember szerelemből vág bele a házasságba és azért szül gyereket, mert erre vágyik. Egy percig sem bánom, hogy megszületett a lányom, pedig sosem akartam egyedülálló anya lenni. Tudom, hogy értékes ember vagyok, és nem kívánok erről magyarázkodni. Ha valaki ezt nem értékeli, ott az ajtó. Én is csak olyannal akarok lenni, aki számomra értékes, ez evidens.

Az ember értékét amúgy nem az adja, hogy az ellenkező nemből hányan csorgatják rá a nyálukat, vagy mennyire veszettül akarják megtartani. A mai felületes világban nemtől függetlenül elég egy jó külső ahhoz, hogy sokan akarjanak és akár kutyába lemenjenek neked. Ettől még az illető ember lehet teljesen értéktelen személy.

Én jelenleg nem tervezek sem esküvőt, sem gyereket a jövőmben. Lehet emiatt megköveznek néhányan, mert nem szeretnék soha gyereket. Szerintem ha két ember megtalálja egymás mellett a boldogságot, akkor nem feltétlen kell egy darab papír, de lehet ezt csak én gondolom így. + nálam az is hozzáad hogy én nem tudom elképzelni, hogy egy emberrel teljesen le tudom élni az életemet, hogy majd megtalálom a nagy őt és minden szuper lesz. Talán majd 35-40 körül keresek egy fix embert, de addig ki szeretném használni a lehetőségeimet. Nem összevissza kúrogatni, hanem karriert építeni, bejárni az egész világot, semmi újtól nem akarok elzárkózni.

25N

Én szeretnék esküvőt, de nem nagyot, csak az lenne ott aki számít, 10 főnél nem szeretnék többet, még a szalagavatóm is kihagytam mert rosszul lettem attól, hogy nekem ott mindenki előtt keljen táncolnom a kis magassarkúmban és abban a borzalmas fehér ruhában. Néhány lány osztálytársam meg megvolt érte halva kb, hogy ez élete legfontosabb napja. :D Részemről az esküvő azért fontos, mert ha megtalálom azt akivel úgy érzem, hogy leélném az életem, vagy egy nagyobb részét az életemből, és ő velem az övét, akkor szeretném, hogy én legyek az első akit értesítenek ha balesete történik, akivel mindent megoszthatunk egymással mert már össze tartozunk. Az az esküvői papír nem csak egy papír, hanem onnan kezdve én leszek jogilag is a párom hozzátartozója, egy család leszünk, és nem csak a barátnője.

Viszont én nem szeretnék gyereket, sose volt rá semmilyen vágyam egészen kislány korom óta, most sincsen. Nem is tudom elképzelni milyen lehet, hogy ennyire akarjon gyereket egy nő, hogy kb mindegy kivel vállalja be, csak legyen. Gyűlölöm a gyerekeket.

Mert az élet így értékes ha megházasodsz és gyereked lesz már akinek az, mert ha mindenki úgy lenne, hogy minek akkor kihalnánk. Szóval ez egyfajta tudatalatti fajfenntartó ösztön vagy mi.

26N

Mert kislány korom óta vágytam rá. Amúgy nem, gyereket nem akarok mellé, maximum örökbefogadni valamikor..

Számomra ez egy fontos dolog. Tudnám indokolni oldalakon keresztül, hogy jogilag és kellő körültekintéssel gazdaságilag is mennyire jónak tartom az ilyen jellegű köteléket (és én pont nem az a fajta vagyok, aki le akar húzni egy réteg bőrt a férjéről, mert van nekem is bőven vagyonom, sokkal inkább azt akarom, hogy ne a családom többi része örököljön hanem ő, neki legyen köze hozzám elsőként a szüleim mellett, stb stb). Annyira szeretem a párom, hogy tényleg családomba akarom fogadni és ennek kapcsán az egész ceremónia, a szép ruhák, a nagy ünneplés is olyan kedves számomra.

Erre pedig:

Miért gondolod azt, hogy majd pont veled fog együtt maradni a pasid sok - sok évig...azaz "örökre"?

Mert hasonló a felfogásunk és ha ő megkéri a kezem, akkor ez azért feltételezhető. Én nem sürgetem, épp ezért, ha maga hozzá meg ezt a döntést, tudom, hogy neki mennyit és mit jelent.

Miért gondolod/hiszed, hogy vagy olyan értékes, hogy rád szánja az élete hátra lévő részét?

Nem az értéken múlik. Sok ember szemében sem nekem, sem neki nincs objektív értéke. Nekünk a kapcsolat értékes. Egymás társasága. Egymás barátai, társai vagyunk, akivel az évek alatt annyira összekovácsolódtunk, hogy nem úgy mérlegelünk, hogy a másiknak milyen hozzáadott értéke van, hanem hogy vele akarunk lenni, mert csak. Vele akarunk mindent megbeszélni, együtt tervezni... Jó csapat vagyunk és kész. Nincs kedvem fényezni magam, hogy miért vagyok Főnyeremény. Nem is biztos, hogy másnak az vagyok.

Nem gondolok semmi ilyesmit, se férjet se családot nem szeretnék.

Számomra se értékes annyira senki hogy házasodjak vagy szüljek. :)

"Miért vágtok bele az esküvőbe és gondolom a gyerekvállalásba is?"

Az nem magától értetődő, hogy aki esküvőt szeretne, az már gyereket is. Mi jegyesek vagyunk, szeretnénk esküvőt. Nagyon várom már, hogy a férjem legyen.

Ettől függetlenül a gyerek témát egyikünk sem erőlteti. Aki viszont erre vágyik, és minden álmában egy utód jelenik meg, az miért ne csinálhatná? Mi nem ilyenek vagyunk, ennyi.

"Miért gondolod/hiszed, hogy vagy olyan értékes, hogy rád szánja az élete hátra lévő részét?"

Azért, mert rengeteg nehézséget megéltünk együtt, és egyszerűen látom, érzem rajta, hogy őszintén szeret. Na meg igen is, értékes embernek tartom magam, de szerintem ez lenne a normális.