Ti hogyan értétek el hogy a párotok eljegyezzen?

Sehogy,magától tette.

1 év után eljegyzés,rá 3 hónappal esküvő.

7 éve házasok vagyunk,és van két fiunk.

Ne várj sokáig rá hogy elszánja magát,minek vesztegeted az időd? Ha együtt laktok már pár hónap alatt is ki lehet ismerni a másikat. ha ő nem akar elvenni majd lesz olyan aki igen.

"Ha együtt laktok már pár hónap alatt is ki lehet ismerni a másikat"

Hahahaha NEM.

És 1 év után egy gyakorlatilag ismeretlennel nem házasodunk! Te szerencsés vagy, úgy alakult, hogy a párod megfelelő ember neked (bár 7 év után még abszolút nem lehet ezt tudni). Csakhogy ez az 1%. Azok akik egy 1-2 éves járogatás után ennyire felelőtlenül házasodnak az esetek többi 99%-ában el is válnak pár éven belül amikor valóban megismerik egymást. Valakit rendesen megismerni még a tudósok szerint is legalább 4-7 év.

Megbeszéltük, hogy össze fogunk házasodni és onnantól is mindent. Nem kellett semmit "elérni".

Tudja, hogy sikítófrászt kapnék egy erőltetett meglepi lánykéréstől, ráadásul rosszul is esne, mert én ezt közös döntésnek gondolom. Plusz neki sem stílusa az affektálás. Így egymást jegyeztük el, nem ő engem.

A kapcsolatunk legelején beszéltünk àltalànossàgban arról, hogy ki hogyan àll ehhez a kérdéshez. Ő elmondta, hogy ha úgy érzi, hogy megtalàlta az igazit, vele akarja leélni az életét, akkor meg fogja kérni, mert neki egyébként nagyon fontos a hàzassàg. Aztàn megkérdezett engem is, én is ugyanezt mondtam lényegében, mert így is gondolom. Ha úgy érzem, akkor boldogan igent mondok, alapvetően hàzassàgban képzelem el az életem, de csak akkor, ha megtalàlom ehhez a hozzàm való tàrsam.

2,5 hónap utàn kérte meg a kezem, és màsfél év kapcsolat utàn hàzasodtunk. Ekkor voltam 25 éves, ő pedig 22. Most màr ez a 10. évünk együtt:)

Rég rossz, ha valakit rà kell venni bàrmire is. Ha nem jut el oda, hogy ezt akarja magàtól, vàgyjon rà, akkor megette a fene az egészet, és ha az ember ki is zsarolja az eljegyzést, hàzassàgot, garantàlt vàlàs lesz belőle.

Ha Te ezt el akarod érni (ahogy Te fogalmaztál), akkor nem a párodat keresd, hanem valakit akit birtokolhatsz.

Nézz magadba!

Én 16 éve vagyok együtt a párommal (nem házasodtunk össze), a lányunk 14 éves, és a mindennapi gondok ellenére is kitartunk egymás mellett.

Nem egy papíron (házassági levél) múlik.

Nagyon elmászott a fókusz. A párkapcsolat valami olyan, aminek célja kell, hogy legyen, stációknak kell lennie?

Nekem mindig hosszú kapcsolataim voltak, de egy sem azért, hogy legyen eljegyzés, esküvő, lakás, család, gyerekek. Hanem azért mert jól éreztük magunkat együtt. Fejlődött a kapcsolatunk. Egyetlen barátnőmmel sem gondolkodtam úgy, hogy majd eljegyzem, elveszem, szül nekem gyerekeket.

Aztán lett valaki, egyikünk sem tartotta a házasságot nagyra. Most meg 25 éve együtt élünk, 20 éve házasságban, 2 gyerek, 2 kocsi, ház, minden és boldogok vagyunk. Ő nem is gondolta, hogy el kellene jegyeznem, de egyszer csak megkértem a kezét 4 év után, majd 1 évre rá összeházasodtunk. Csak úgy jött magától. Valószínűleg ha az eljegyzés, esküvő lett volna a célja, rég nem lennénk együtt. Akkor ő nem engem akar, hanem valami szimbólumot.

Valaki itt írta, hogy 1 év után eljegyzés, majd esküvő, és aki nem így, arra ne vesztegesd az időd. Hát ha ez ilyen dolog, az szomorú. Én senkivel sem vesztegetem az időm, ha jól érzem magam vele. Ennek minden perce kincs. Akár lesz a végén holtodiglan, akár csak az a pár perc, hónap, év adatott vele. Legyen az barát, osztálytárs, kolléga, vagy éppen egy kapcsolat