Eljegyzés felbontása? Tapasztalatok?

Nem Reni vagy, oké. :)

Persze, hogy elkeseredtek a szüleid, hiszen nehéz megtalálni az igazit, és azt hitték, révbe ért az életed. Sok szülő életében az a csúcspont, amikor látja, hogy a gyerekük megházasodott, gyerekeket szült. Te most ezzel a döntéssel távol kerültél ettől(vagy közelebb, mert nem tudni, mit hoz a jövő), és ezt rossznak tartják.

Csak éppen egy dolgot nem élhetnek át: a te életed, a te érzéseid. Szerintem édesanyádat úgy tudod meggyőzni, hogy felveted neki, mi lett volna, ha az ő anyja úgy akarta volna "hozzákényszeríteni" édesapádhoz, hogy nem szerette igazán? Ezt a legtöbb nő megérti. Ha apukád régi vágású, akkor nem biztos hogy megérti, miért rossz az, ha a férfi mindenben irányítani akarja a párját. Ám ha felvilágosultabb, akkor ő is belátja, hogy egy nőnek legalább annyi függetlenség és felelősség kell, mint egy férfinak, legalábbis manapság.

A végszó a tied, de még előtted áll mindaz, amit a párod zúdít majd rád. Tudom, mert én is kiborulnék, ha a párom visszaadná a gyűrűt. Ilyesmit nem adunk annak, akivel csak úgy járunk, ez már jelzi a komoly szerelmet, amiből nem egyszerű kilábalni.

Hát, szerintem már az is bátor lépés, hogy el tudtad mondani szüleidnek, hogy komolyan gondolod ezt a szakítást.

Az én környezetemben is volt ilyen. Felbontották a jegyességüket. Nagyon nagy port kavart, de pár év alatt elfelejtették az emberek. Már nem is téma. Lehet tökéletes is a párod, de ha nálad valami nem mozdul ott belül, akkor nem éri meg erőltetni. Sok erőt kívánok ehhez!

Felbontottam már eljegyzést.

Mert összetört a párom. Egy szép álomképet szerettem, ami darabokra hullott.

Mikor rájöttem, hogy merre haladunk még próbáltam. Nem tudtam mi a jó megoldás.

Egy nap felhívtam, hogy mennék az apróságaimért, visszaadom a gyűrűt és annyi. Beszélgettünk, elpakoltam, kérte tartsam meg a gyűrűt, majd kiengedett, elindultam. Elszívtam egy cigit séta közben, gondolatok kavarogtam bennem, hogy mennyire hülye vagyok, egy apró hullámvölgy után máris a homokba dugom a fejem, stbstb. Árnyékba húzódtam, és még két cigi mellett megvitattam magammal, hogy ha most nem megyek vissza, életem legnagyobb hibáját követem el.

Visszamentem. Én kértem meg a kezét. Csók. De nem lett happyend, a hullámvölgy csak mélyült csak mélyült, ő egyre kevésbé engedett el, mindenért hisztizett, aztán rájöttem egy reggel, hogy lehet a harmadik cigi ott az árnyékban jobb döntés lett volna, mint sarkonfordulni.

Ha a kétely egyszer is megjelenik csak mérgezni fogja a kapcsolatot. Tudom. Kisebb lendülettel szerveztük tovább a közös életünket, kifelé maga volt az álom, de bent volt két szoba, két világ, és közte már nem volt híd.