Van olyan férfi, aki teljesen magától jegyezte el a párját?

A férjem.

Az ő szüleit csak a halál választotta el. Nagy, összetartó családja van. Fontos számára a család és a házasság.

Nekem az esküvő se volt fontos. Ő viszont az, ezért a kedvéért aláírtam azt a papírt. Eszembe se jutott eljegyzésért hisztizni.

Annyi változott, az évek során megértettem, neki miért fontos, hogy házasok legyünk "hivatalosan" is.

A párom így volt vele, én abszolút nem akartam esküvőt. Igazából ő sem, de gondolta ha már megtehetjük akkor ilyen formában is kifejezi, hogy velem szeretné leélni az életét. Bár nekem ez önmagában nagyon kevés lett volna, ez kb a leggagyibb mód az elköteleződés kifejezésére.

Ettől függetlenül nyilván közös döntés volt, rengeteget beszéltünk ilyesmiről. Szerintem az nem egy jó kapcsolat ahol nincs is erről szó csak egyszer gondol egyet a férfi és hopp eljegyzés. Egy komoly, érett kapcsolatban alap, hogy ezt előtte megbeszélik a felek.

Például a gyűrűmet is én "választottam" olyan szinten, hogy tudta a párom, hogy milyen Pinterest fiókba gyűjtögetem az ilyesmit és egy azokhoz hasonlót választott. Szerintem nincs ezzel baj, azt valószínűleg magától is kitalálta volna, hogy nagyon nem hétköznapi gyűrűt akarok.. :D

Én személy szerint kicsit sem értem mi olyan fontos a házasságban, hogy ezzel kell rágni a párjuk fülét. A mai világban már annyira semmit nem jelent és nem sokat tud egy kapcsolathoz hozzáadni. Például a közös kasszának a mai világban már nulla értelme van. Akik ennyire meg vannak érte őrülve azok vagy nagyon bizonytalanok a kapcsolatban vagy tényleg csak Facebook mutogatás miatt akarnak eljegyzést.

Én így jegyeztem el a barátnőmet tavaly, nem is számított rá, nyaralni voltunk, de a gyűrűt ott egy ékszerboltban vettem meg, felpróbáltunk párat, hogy mi az ami tetszik és melyik hogy áll.

Barátom is teljesen magától jegyezte el a párját anno, szó sem volt náluk előtte erről, vett egy gyűrűt és mikor odament hozzá, akkor szembesítette a barátnőjét az akaratával.

Egyetlen alkalommal beszéltünk róla, hogy kinek mik a szàndékai, akkor is a férjem hozta fel a témàt, és akkor kiderült, hogy mindketten hàzassàgban képzeljük el az életünket hosszútàvon.

Nem voltam se terhes, se idősebb, hogy ezen pànikoljak ( hogy megesett, és vagy vénlàny maradok, ahogy a nagyszüleim mondanàk). 24 évesen nem aggódtam ezeken, mégis, teljesen magàtól megkérte a kezem egyetlen hónap kapcsolat utàn. Ilyen hamar nem szàmítottam erre, és meg is lepett.

Nálunk se kellett férjemet nógatni.

Igaz, amikor ismerkedtünk, kedvesen de határozottan elmondtam, hogy én komoly kapcsolatot keresek, házasság, gyerek belátható időn belül, persze nem akárkivel, de ez a cél. Szerencsére nagyon jól megértettük egymást már az elejétől.

Onnan is tudtam hogy komoly a kapcsolatunk hogy az eljegyzés előtt 1 évvel vettünk közösen lakást - ott sem kellett nógatni, közös elhatározás volt.