Mit szóltak a szüleitek, mikor megtudták, h összeköltöztök a párotokkal?

Az én szüleim támogatták, bár tudtuk, hogy baj lesz belőle, mert anyóséknál kezdtük a pályafutást, mert...

...Anyósom meg foggal körömmel otthon tartotta a fiát mindenféle érzelmi zsarolással meg a mamahotel kényelmét erősítgette benne. A párom persze teljesen a hatása alatt volt és még ennyi idő után most is, pedig már nem ott lakunk.

#12

Van ilyen rokonom aki elraboltatta a fia menyasszonyát és addig zsarolta meg egrecírozta ilyesmikkel amíg el nem menekült. Kár érte, szép pár lettek volna. Sebaj, így a mamika lassan 80 évesen is magához láncolhatja a lassan 60 éves fiát - a fater legnagyobb "örömére", de neki otthon úgyis kuss a neve, ha a felesége csak megmozdul.

#2

Ne haragudj de nem értek egyet, de kifejtem.

A szülőnek alapvetően jobb emberismerete van a nagyobb életkor általi tapasztalatból kifolyólag, több mindent megélt, és a legjobbat akarja a gyerekének.

Ez egy megfelelő szűlő-gyerek kapcsolatban tökéletesen működik.

Amikor az anya azt mondja a fiának, hogy "fiam, hagyd ezt a lányt, az anyja skizofrén, rajta is mutatkozik már, nem akarsz kicseszni a gyerekeiddel, egeszséges gyerekeket akarsz", akkor baromság makacskodni, hogy de a szülőnek 0 beleszólása legyen a felnőtt gyereke életébe.

Viszont az is igaz, hogy ehhez egy normális, nem önző ->"fiam/lányom maradj itt cselédnek a szüleidnél, de ezt így nem mondom ki neked", szülői mentalitás és épp ész kell.

Ismerek én is olyan szülőt aki burokban él, és a felnőtt gyerekének a vérét szívja, ezeknél valóban ha megvan a felismerés, akkor ezeknek nem szabad beleszólást engedni.

De nem minden szülő ilyen.

Apám:

-Na végre.

Erre vártunk.

Anyám:

Veszek egy nagyobb szekrényt és a szobádban gardróbot rendezek be.