Mit szóltak a szüleitek, mikor megtudták, h összeköltöztök a párotokkal?

Édesanyámmal éltem, nyilván kicsit fájt neki mert így egyedül maradt a nagy házban. De azért megértette, hogy párommal saját életet szeretnénk kezdeni. Másik városba költöztünk, de biztosítottam, hogy nem fogom hanyagolni, járkálok majd haza meg azért beszélünk sokat. Így semmi gondja nem volt vele. Tudja, hogy ha beülök a kocsiba fél óra múlva ott vagyok, ő is át tud jönni busszal ha akar (bár nem szokott, nem zaklat minket).

Párom szülei annyira nem voltak pozitívak, eleve engem sem szerettek mert sok mindenben nem értettem velük egyet és ezt ki is mertem mondani. Párom se értett velük egyet soha, de rájuk hagyta. Aztán amikor én elmondtam a véleményem mindig mellettem állt, a szülőknek meg úgy jött ez le, hogy ellenük hangolom. A két tesója addigra már külföldre menekült a szülőktől, hogy ne zaklassák őket, párom volt az utolsó "mentsváruk", szóval nem örültek amikor ő is otthagyta őket. Meg mivel 10 év volt közöttünk meg voltak róla győződve, hogy tudatlan kislány vagyok aki biztos nem csinál semmit otthon és milyen rossz dolga lesz páromnak mellettem.

De szerintem felnőtt ember nem a szülei véleményét nézi amikor közös életet kezd a párjával. Szerintem ebbe semmi beleszólást nem szabad hagyni nekik. Minden szülő meg van róla győződve, hogy ő sokkal jobban tudja mi a jó a gyerekének, de sajnos ez nagyon nem így van.

Az én "szüleim" - pontosabban az anyám - örülne neki, mert ő is olyan, mint a többi ember, sápítozik, hogy "egyedül nem jó lenni" meg "hogyan bírom ki".

Persze azt nem tudja, ha lenne is valakim, sosem költöznénk össze, mert az lenne a vége az akár jól induló kapcsolatunknak is.

Fiam és baratnője szeptemberre tervezik az összeköltözést.

Segítünk amiben tudunk.

Tányér, ágynemű, stb.

21 évesek, 3 éve vannak együtt.

Kicsit korainak tartom a koruk miatt, de támogatom őket még igx is !

Ő életük, ő döntésük, nekik kell megtapasztalniuk :)

Egy anya .

Örültek. Főleg apám, mert már elege volt belőlem.

Az ő édesanyja nem, mert hogy messzi viszem a fiát (egy órás út és a fia döntött így, mivel azon a környéken csak tengődtünk volna) és hogy miért nem költözünk oda hozzá. Ezt a mai napig nem emésztette meg.

Anyám:"fogsz te még sírva haza jönni hozzám!"

A bibi ott van, hogy nekem gyakorlatilag a párommal az első közös albérlet lett az igazi otthonom.