Gyerekvállalás szexuális vonzalom nélkül?

Azt nem fogják föl egyedül sajnos, hogy a gyereknek ez a legrosszabb párkapcsolati modell amit csak láthat. Ismerek olyan fiatalokat akik hasonló családba születtek. Kivétel nélkül mindannyian nagyon durván lelki sérültek, képtelenek normális párkapcsolatot kialakítani, és rengeteg gyerekkori sérelmet hordoznak.

Kevés embertípust utálok annyira, mint azokat akik maguknak szülnek és magasról tesznek rá, hogy a gyereknek mi lenne a jó.

Szerintem a jó apa LEGFONTOSABB tulajdonsága, hogy szereti a gyermeke anyját, energiát fektet a párkapcsolatba is és nem csak a gyerekkel foglalkozik. Hogyha a gyerek egész életében egy intim, szerelmes pillanatot sem lát az nagyon durván rányomja a bélyegét az életére. Ismerek ilyen srácokat. Nem tudják milyen az intimitás, nem tudják hogyan kell egy kapcsolatba energiát fektetni, hiszen se az apjuk se az anyjuk soha nem tett szerelmes gesztusokat a párja felé.

Arról már nem is beszélve, hogy közel sem biztos, hogy jó apa lesz valaki csak mert megbízhatónak tűnik. Hogyha semmilyen érzelem nem fűzi a párjához akkor nagyon nehezen fog tudni változtatni a negatív tulajdonságain, vagy szivességeket tenni a párjának, törődni vele.

És ami még nagyon szomorú, hogy hiába gondolja most úgy ez a két ember, hogy jó nekik így, hosszú távon nem lesz az. Nem fog működni a kapcsolat. El fog kezdődni a megcsalás, beleszeretnek másba, mivel nem szeretik egymást nehezen tolerálják egymás negatív oldalait, és szinte mindig ellentétes irányba fognak fejlődni az évek során. És ki szívja meg ezt az egészet a legjobban? Persze, hogy a gyerek. A legönzőbb dolognak tartom azt, amikor egy semmirevaló kamukapcsolatba vállalnak gyereket csak mert "már itt az ideje". Ez a legrosszabb amit egy gyerekkel csinálni lehet.

Nem talált,írtam, hogy én nem ilyen kapcsolatban élek és még a gyerek téma sem aktuális nálunk :D

Csak simán nem értem, hogy miért olyan nehéz elhinni,hogy valaki nem szerelemre, meg vonzalomra, hanem mondjuk tiszteletre meg célokra építi a házasságát. Lehet, hogy a legtöbb embernek(köztük nekem is) fontos a szerelem,meg a kémia, de lehet, hogy valaki annyit és akkorát csalódott, vagy annyira akar gyereket, vagy csak alapból ilyen, hogy valaki tudatosan ilyen házaságot vállal,mert neki ez a jó. És a felsorolt 3 okon kívűl még számtalan oka lehet ennek. Ez olyan,mint az aszexualitás. Lehet rá mondani, hogy jóég, az milyen már, de aki ebben él,annak meg ez a természetes és a normális.

Ha a férjnek így megfelel,akkor miért ne?

"Ha a férjnek így megfelel,akkor miért ne?"

Mert nem felel meg, azért. Mert hosszú távon nem fognak tudni jó kapcsolatot fenntartani.

Eleve kezdjük azzal, hogy aki ennyire lelki sérült, ennyire bele van betegedve a sérelmeibe és nem tud ezeken túllépni az NE VÁLLALJON GYEREKET, mert nem alkalmas rá!

Szülnél gyereket a lakótársadnak csak mert megbízhatónak tűnik? Szülnél gyereket egy barátodnak akit jó embernek tartasz? Az egy dolog, ha erre igen a válasz, de egy másik dolog, hogy ezzel a gyerek egész életét tönkreteszed.

Ne mondjuk már olyasmire, hogy jó, ami egyértelműen nem jó a gyereknek. Ha valaki ilyen "kapcsolatban" akar tengődni tegye, a saját életét teszi tönkre. De egy gyerek életét ne pecsételje meg azzal, hogy ilyen kapcsolatba gyereket vállal. Neki így jó? Szíve joga (bár hosszú távon nem lesz soha boldog). De ha valaki gyereket vállal legyen szives az ő érdekeit is nézni, és ne nyomorítsa meg lelkileg, ne lehetetlenítse el attól, hogy normális párkapcsolata legyen majd egyszer.

A mi szerelmünk hatalmas lánngal kezdődött, ami viszonylag gyorsan ki is aludt. Nem tudom megmondani miért, egyszerűen így alakult, de mellettünk szóljon, hogy egyikünk sem volt soha az a hős szerelmes típus. Mindketten nagyon racionális, földhöz ragadt típusok vagyunk, nem mellesleg igen erős személyiségek, ami a közös életünket olykor megnehezíti, ugyanakkor a kölcsönös tisztelet és szeretet mindig elsimítja a hullámokat.

Így évek után nem nevezném magamat szerelmesnek. A férjemet egy színtisztán racionális döntésnek tartom, hiszen az is és ez nem összekeverendő az érzelemmentes/érdek házassággal. Szeretjük egymást és tiszteljük egymást. Döntöttünk, hogy közös életet és családot szeretnénk, így elkezdtük felépíteni a közös életünket. A gyermekvállalást is sok sok beszélgetés előzte meg és már nagyjából egy évvel előre megvolt az időpont, hogy mikor kezdünk el kb. próbálkozni. A szexuális életünkben rég nem volt már olyan tűz, mint az elején és igen. A próbálkozás ténye több szexet eredményezett, ami egyébként a lángot is jobban visszahozta, hiszen nem csak a biológiai aktus megtörténte volt a lényeg egyértelműen. Egy kicsit visszatért a játékosság az életünkbe, a meglepetés szerű együttlétek. Ami aztán a várandósságommal ismét elapadt.

Fentiek ellenére én azt gondolom ez a kis lény nem is érkezhetett volna szeretőbb családba. A szexuális életünk viszonylag gyatra, egyszerűen nincs igényünk többre, viszont a testi érintések, az ölelések, simogatások, összebújások jelen vannak az életünkben és részesül benne a kislányunk is. Mindent lehet mondani, de azt, hogy lelki sérült gyermekünk lesz a lángoló szerelem hiánya miatt... kétlem. :)

Egyébként értelmes felnőtt emberek lévén mindig is azt gondoltam, hogy egy válás sem kell, hogy megnyomorítsa a gyermekek életét. Változás, ami nehéz, persze. Ugyanakkor a nehéz átmeneti időszakot követően a gyermek is több lehet, ha két anyukája és apukája van. Annyival több figyelem hárul rá. Lehet az én nézetem baromi groteszk erről, de szerencsére elég jó példákat látok erre a környezetemben. Nem ez a normális, de ha úgy alakulna, hogy külön utakon folytatnánk sem gondolom, hogy a gyerekek ebből bármilyen hátrányt éreznének.

Hááát, nem tudom.... nekem ez olyan, mintha valaki spermadonort és bankautomatát választana.

Nem értem, ilyen nézetekkel miért is nézitek le annyira az "aranyásókat" ?