Bántalmazó kapcsolat javítása?

Ismerek ilyet, sajnos túl későn vált el. Olyan nagy fokú lelki károkat okozott a férj a gyerekeknek és a feleségnek, hogy azt helyre hozni nem lehet, vagy csak hosszú évekbe telik.

Légy erőss és hagyd ezt a szemetet, mert lassan mérgezi a lelkedet. Ezért vagy depis, ezért van minden betegséged. Ez csak rosszabb és rosszabb lesz. Menekülj ettől az embertől amíg nem késő és, ha könyörög akkor se dőlj be neki, mert ez a trükk, a könyörgés a fegyverük és a hazug igérgetések.

Amíg nem kerültem bele egy bántalmazó kapcsolatba, mindig azt mondtam, hogy hülye az a nő, aki ebben benne marad. Most is ezt mondom, de már sokkal árnyaltabban látom és ezért azt gondolom túl kényes is ez a helyzet, hogy ilyen erős vélemények szülessenek egy fórumon.

Az ilyen bántalmazó emberek szellemileg betegek és sok esetben pontosan tudják mit miért csinálnak. Egy sok diplomás, vezető pozícióban dolgozó férfival hozott össze a sors évekkel ezelőtt. Az első hónapok alatt tartott a rózsaszín köd, fülig beleszerettem, aztán jött a fekete leves. Először csak az apró megjegyzések, amik az önbizalmamat kezdték el leépíteni, aztán már erősebb veszekedések bizonyos nézet különbségek miatt, ami egyáltalán nem volt olyan jelentős, hogy ordítani kelljen és alá ásni a másik önbecsülését. Nekem ezekben a vitákban sosem lehetett véleményem, mert az csak olaj volt a tűzre. Rájöttem, hogyha békét akarok, akkor meghunyászkodom és bólogatok. Ez elcsendesíti. Tudatosan leépített engem és a társaságomat is. Én szerencsésnek tartom magam, hogy a baráti társaságom rágta a fülemet ahelyett, hogy elfordult volna tőlem (lett volna rá okuk) és azért is, mert volt annyi önismeretem és önérzetem, hogy lássam, ebből menekülni kell. A sokadik nagy veszekedés után tudtam, hogy nincs igaza és hogy romboló rám nézve ez a kapcsolat. Egyértelmű volt, hogy nem akarok így élni. A vele kapcsolatos problémámat vele nem lehetett megbeszélni, mert akkor megint engem alázott, hogy én mennyire nem jól látom a dolgokat, pedig ő csak a javamat akarja. Ez nem meglátás kérdése, érzésé. Sosem lettem tőle anyagilag függő szerencsére és ez nagyon jól jött ahhoz, hogy kitudjak ebből lépni. Az utolsó "pofon" az volt, amikor dühös volt rám, veszekedett velem. Nekem potyogtak a könnyeim, ő pedig ordított, hogy nézzek rá. Ahogy felé fordultam és emelte a kezét, reflexből elkaptam. Sosem ütött meg és akkor is csak megsimogatni akarta az arcomat, de ez egy komoly felismerés volt arra nézve, hogy már félek tőle. Persze utána azért is ordított velem, mert én komolyan azt gondolom, hogy képes lenne megütni!? Ott szakadt el végleg bennem ez az egész. Talán két hónapig éltem még vele. Addig tudatosan minden pénzemet félretettem, amit csak tudtam. Szóltam a barátaimnak és a családomnak, hogy költözök és a legjobb barátom segített kidolgozni ennek a részleteit. Mikor, hova, mennyiből. Semmit nem mondtam az exemnek. A költözés kitűzött dátumán hazamentem, a szemébe néztem, a könnyeimet nyelve elmondtam, hogy nem bírok tovább így együtt élni vele, összepakoltam a cuccaimat és elköltöztem. Rettegtem a reakciójától, ezért a legjobb barátom és a párja vártak a ház előtt (ők segítettek elcuccolni), de meglepően jól fogadta.

Ekkor már se pénz, se ember nem érdekelt, csak szakadjak ki ebből mielőtt belebetegszem. Jó indulatú volt egyébként, mert kérés és pereskedés nélkül átutalt egy nagyobb összeget a számlámra, amit én az ő házába az évek során anyagilag beletettem. Ezt becsülöm benne és pont ezen hozzáállás miatt érzem azt, hogy ő pontosan tudta végig mit művel velem. Egy beteg ember, aki úgy képzel el egy kapcsolatot, hogy a nőt minden szempontból maga alá rendeli.

Baromi nehéz kiszállni egy ilyen kapcsolatból, főleg hogy az egyik pillanatban közel húz magához, a másikban gyomorszájon tapos. Azt gondolod, hogy meg fog változni, lehet ezen javítani, hisz vannak jó pillanatok is, de nem lehet, hidd el! Kiégsz és üresnek fogod érezni magad. Te már bele is betegedtél. Még is mire vársz?

Biztosan van családod, vagy olyan barátod, akihez költözhetsz átmenetileg. Összeszeded magad agyban, dolgozni kezdesz és saját lábra állsz. Vissza kell építened az önbecsülésedet az alapjairól, amiben segítség lehet egy pszichológus, de a gyógyszereket hagyd, kérlek. Ez egy beteg ember, akitől most függsz! NEM A TE HIBÁD!!! SEMMI nem a TE hibád!!! Ezt tudatosítsd. Próbáld kikapcsolni az érzéseidet és csak az eszedre hallgatni! Kászálódj ki belőle és tudatosan menekülj a saját érdekedben.