Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Összeköltözés? Ti mit tennétek ebben az esetben?
Sziasztok!
Párommal 21 évesek vagyunk, több mint 2 éve alkotunk egy párt. Távkapcsolatként indult, pár hónapig csak hetente/ 2 hetente láttuk egymást.
Mikor egyetemre mentem egy városba kerültünk. Mindketten dolgozunk suli mellett, én albérletben élek lakótársaimmal. Már eleinte is logikusabbnak tartottam volna - szüleimmal együtt - hogy vele menjünk egy albérletbe, hiszen már nem vagyunk gyerekek és mégsem idegenekkel kellene együtt éljek.
Szülei azonban nem értenének ezzel egyet. A probléma csak az, hogy így ha együtt akarunk lenni, ugyanúgy csak hétvégente tudjuk ezt megtenni, plusz általában én vagyok náluk és kissé úgy érzem már néha, hogy zavarok... Nálunk ritkábban tudunk lenni mivel jóval messzebb lakom (több óra az út) ők meg ugye helyben vannak.
Úgy érzem, mintha még mindig gyerekekként lennénk kezelve a részükről és mintha minden lépésünk követve lenne (például tök nyugodtan benyitnak kopogás nélkül ha náluk vagyunk, sőt annak sem nagyon örülnek, ha egy ágyban alszunk!) Persze tiszteletben tartom, mindenhol mások a szokások vagy mi, de én ennél picit több szabad teret képzelek el a kapcsolatunknak.
Szerintetek ez korai lenne 21 évesen? Vagy ti mit tennétek a helyünkben? Szívesen élnénk együtt,folyton egymással lennénk ha tehetnénk, pedig már elszállt a "rózsaszín köd". És az sem jó érzés, ha emiatt olyan, mintha a szülei nyakán kéne lennünk.
Köszi a válaszokat!
"Már bocsi", de mi ez a hangnem?
Nem felnőttesdit játszom, hanem felnőtt ember vagyok. Az nem játék, hogy magamnak fedezem a helyem, dolgozom egyetem mellett, ellátom magam.
Részemről az sem "felnőttesdi", hogy normális párkapcsolatban élek és vagyok annyira tekintettel másokra, hogy ne zavarjam őket a gyakori jelenlétemmel.
Nem egy, velem egykorú ismerősöm költözött össze párjával akár tanulás mellett. Senki nem mondta, hogy szüleit akarjuk lehúzni pénzzel.
Előszöris, nem nem vagy felnőtt. Nagykorú vagy. Hatalmas a különbség. Pár év múlva megérted.
Másodszor, a párod sem felnőtt, ő is max nagykorú.
Harmadszor, amíg nem tudjátok önállóan ellátni magatokat minden téren (tehát mégba szülő fizeti az xy dolgot), addig nem igazán lehet pattogni.
Amennyiben annyira felnőttek vagytok, akkor nem függtök a szülőktől, hanem ketten elhatároztok valamit és megcsináljátok. Na mivel ez nem valósult meg, ezért...
Mivel még a párod a szüleivel lakik, ezért semmi elvárásod nem lehet feléjük. Az ő otthonuk, ők döntik el, hogy ki aludjon ott és ilyesmi. Lehet nem is vagy szimpatikus nekik. Vagy csak ilyen beállítottságúak, amihez semmi közöd.
Össze akartok költözni és felnőttnek mondod magad? Miért gyik-en kérdezed ezt meg? Miért nem a pároddal?
Ehhez kellene a barátod is, hogy akarjon kiköltözni otthonról. Ha ő nem akar és nem áll ki az őseihez, hogym árpedig én elköltözök, mert a barátnőmmel akarok lenni, akkor tök feleslegesen pörögsz a témán.
Odaköltözni meg nem fogsz, mivel nem akarják, ez a viselkedésükből le is jön.
Szóval ezt a pároddal tessék megbeszélni.
Ha a párod el tudja tartani saját magát, esetleg némi szülői segítséggel, akkor oké, hogy együtt élni.
Viszont én azt javaslom, hogy egyetem alatt inkább lakjon a szüleivel, mivel tényleg sokkal könnyebb úgy az egyetem. Nem tud átmenni hozzád néha az albérletbe? Mondjuk hétköznap?
21 évesen össze költöztünk. De mind a ketten főállásban dolgoztunk és levelezőn egyetemre jártunk. Tehát lehetséges a dolog, csak akarni kéne neked is és a párodnak is.
Majd ha tényleg egyedül laksz, és ellátod magadat meg a párodat segítség nélkül, akkor lehet hogy felnőtt vagy. Addig viszont tényleg csak felnőttesdit játszol.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!