Meséljétek el, ti hogyan költöztetek össze?

Biztos le leszek pontozva, mert a mi életmódunkat rengeteg ember elítéli, de nem izgat.:)

Na szóval, mi 1 éve voltunk együtt, mikor összeköltöztünk. Már az elején tudtuk, és éreztük, hogy összetartozunk. Miután összejöttünk, elég hamar, 2,5 hónap után a kezemet is megkérte a kedvesem:) Akkor még mindketten suliba jártunk, tanultunk, mindkettőnknek 1 éve volt hátra. Miután megvoltak a vizsgáink, elkezdtünk melót keresni, ez össze is jött, és akkor olyan 2 fordulóval a párom áthozta hozzám a cuccait az édesanyjától. A ruháit, meg pár könyvét.

Én-és most már mi ketten, az én családommal (anya, nővér) egy nagy kertes házban élünk, belül teljesen leválasztott lakrészben, külön-külön kulcsra zárható bejárattal. Tehát a magánszféránk teljes mértékben megvan. Senki sem zavarja a másikat, tök jól megvagyunk.

Az ötlet, hogy itt éljünk együtt, konkrétan a tesómtól jött, még a jegyben járásunk ideje alatt, amikor már a családomnak is bemutattam a párom. Anyu egyetértett vele- anyagilag nekik is jól jött, hogy nem nekik, mint 2 embernek kell fenntartani egy ekkora házat, hanem velünk együtt 4 embernek. A páromnak sem volt semmi gondja a dologgal. Összecsomagolt otthon (BPn lakott egyébként, és idecuccolt 30 km-rel arrébb egy vidéki városba. Amúgy nincs messze a főváros, vonattal fél óra.

A rezsit felesben fizetjük, a többit mindenki magának. Nyilván dolgozunk, vezetjük a háztartást, mindenki a saját lakrészét értelemszerűen. 3 kutyussal éltünk elég sokáig, de már csak ketten vannak. 15 hónapja halt meg a legidősebb.:( Úgyhogy van nálunk is egy kutyus, és anyuéknál is egy.

Volt ez a lehetőség és éltünk vele. Soha semmi probléma nem volt, éljük az életünket ki-ki a maga portáján:) Mivel volt ez, vagy az albérlet lehetősége, ezt választottuk. Mert minek tömjük idegenek zsebét, ha azt a pénzt félre is tehetjük? Én nem voltam az a típus aki mindenáron meg akar szabadulni otthonról, még akkor is, ha albérletben majd éhen hal, vagy a 4 falat bámulja, mert még szórakozásra sem futja. (Ismerek ilyet egyébként, nagy pofával menőzött, hogy ő bezzeg önálló, és marhára felnőtt, mert elköltözött otthonról, oszt fél év se kellett, hazament, mert nem tudott megélni. )

Amúgy fél évvel összeköltözés után mi össze is házasodtunk, és mi ketten álltuk a költségeket. Igaz, nem volt szokványos milliós puccparádé esküvő, de mi soha nem is akartunk olyat. Szűk körben, karácsony előtt picivel esküdtünk meg. Nagyon hangulatos volt.:) Most már 9 éve vagyunk együtt, 8 éve együtt is élünk, azzal, hogy megspóroltuk az albérletet, lett egy elég jó megtakarításunk. Mi, az én fizumat egy az egyben félretesszük, és ez gyűlik 8 éve. Csak az esküvőre, és tavaly pár drágább dologra költöttünk belőle. Mint pl hűtő, mosógép, mikró, laptop, mobil. Sajnos tavaly sorra minden tönkrement, és igazából mind nagyon régi volt, így inkább új cuccokat vettünk.

Minden szuper. Nem volt semmilyen bonyodalom, dráma, szappanopera.

Jól döntöttünk. De nem fogok hazudni. Anyósomékhoz pl nem költöztem volna, mert összvissz 2 db szoba van, és 1 fürdő meg 1 konyha, nem lett volna lehetőség saját lakrészt kialakítani rendesen saját fürdővel, saját konyhával. Teljes magánszféra nélkül nem érte volna meg. Mondjuk anyósom nem is az a típus aki alkalmas ilyen együttélésre. Még akkor se ha saját lakrészünk lett volna. Ő eléggé igényli a társaságot és ha közel lennénk, állandóan a nyakunkra járt volna, szóval azt azért nem... De szerencsére az én családom nem ilyen, így velük nincs ilyen probléma.

24-21 évesen jöttünk össze, illetve 25-22 évesen volt összeköltözés és esküvő. Én 33, a férjem 30 éves.