Ahogy idősödik az ember egyre önzőbb lesz a párkapcsolatban?

Bizonyos szempontból igen, más szempontból viszont nem.

Én negyvenes nőként úgy élem ezt meg, hogy sokkal kevésbé vagyok kompromisszumkész. Megvan a magam kialakult életmódja, életritmusa, értékrendje, és ebből nem igazán tudnék engedni.

Huszonévesen nyilván kevésbé izgatott a megélhetés (naná, hiszen nem volt még gyerekem, nem fizettem rezsit, stb.). Viszont jobban értékelem a magamra fordítható időt is.

Szóval valahol ez természetes... de van az éremnek egy másik oldala is. Ki mit tanul meg az elmúlt kapcsolatából, belátja-e a hibáit, vagy viszi tovább a következőbe... tisztában van-e azzal, hogy negyven felett már igenis mindenkinek megvannak a maga rigolyái - a másik félnek is, ennyi idősen már nem nagyon fog változni. Ha meg akarjuk változtatni a másikat, abból csak súrlódások lesznek.

Az, hogy milyen a "választék"... hát, gondolj csak bele... minél inkább haladunk előre a korban, nőkből és férfiakból is csak azok vannak jelen a "húspiacon", akiknek valahol félresiklott az életük, átmenetileg, vagy tartósan. Aki képes harmonikus párkapcsolatra, az abban él, és nem keresgél. Nagyon ritka már az olyan társkereső, akivel lehet jó kapcsolatot kialakítani. Nem lehetetlen, de sokkal-sokkal nehezebb, mint huszon-harmincasként. Én így látom. Ettől függetlenül azért van jó tapasztalatom is.

Realistábbak. 56 éves nőre már nem áll fel a farkam. Egy

lábas szilvásgombóccal sem tudna rávenni, hogy nála aludjak. 56F

Bocsi, de az meg anyukádat minősíti, hogy olyannal van együtt, akivel sz..r együtt lenni és csak veszekednek. Társfüggőség, csak hogy még véletlenül se legyen egyedül valaki.

Azért kérdezzél már rá, hogy ha nem boldog, akkor minek van együtt egy ilyen emberrel.

A kérdésre a válasz az, hogy egyénfüggő. Anyukáméknál ez nem volt megfigyelhető.

Anyukám 44 évesen daganatos beteg lett. 12 évig küzdöttünk vele. Apa mindenben segített neki, elkísérte műtétekre, vizsgálatokra, kemóra..stb. A végéig kitartott. 2 éve anyukám 56 évesen meghalt. Én akkor voltam 26 éves. Apukám és anyukám között fél év volt. Majdnem 37 évig voltak együtt.

Akik szeretik egymást, azoknál nem fordul elő az önzőség.

Párom apukája és annak élettársa meg folyton ölik egymást, szóban, ahogy anyukádék is. Csak ők már legalább 15 éve, ha nem több. Sokan nem akarnak egyedül megöregedni, inkább együtt vannak valakivel, megalkuvás.

Viszont egy dolog biztos, hogy a 80 feletti emberek már tényleg önzőek, csak azt szeretnék, ha mindenki velük foglalkozna.

#2 leirta.

Az en parom 38eves koraig csajozott, allitasa szerint is es neha velem is bunko volt, nyers, tul oszinte. Hiszen nem igazan elt elottem egyutt senkivel, ezek voltak a korabbi tapasztalatai.

En voltam az elso no akitol bocsanatot kert pl...

Most 42, rengeteget lagyult, joval kompromisszumkeszebb, egeszen biztosan vannak mindkettonknek olyan helyzetei amikor elkuldenenk a masikat a busba de a szemunk elott lebeg h hosszu tavra tervezunk es a tiszteletet, szeretetet szem elott tartva inkabb nem mondjuk ki, inkabb nyitunk a masik fele, ahol o egesz biztos bezarult regen.

Szoval embere es korabbi tarsas kapcsolatai valogatjak.

Amit en fontosnak tartok es ezt anyukamtol tanultam, rogton a kapcsolat elejen le kell fektetni a hatarokat, ki meddig mehet el a masikkal. En kikertem az elejen a hangnemet, nem is ugy beszel velem azota, az pedig h most is ket csokor tulipan van az asztalon a neveltetese eredmenye.

Szerintem korabbi nok tudnak nagyon elrontani v nagyon "feljavitani" egy-egy 40es ferfit. Aztan biztosan olyan is van aki amikor ujra kapcsolatot kezd akkor ezuttal tanulva a regi hibaibol, tudatosan jol akarj csinalni. Nem altalanositanek.

En inkabb azt mondanam, hogy sokkal elfogadobb vagyok a masikkal kapcsolatban, de egyben kenyesebb is a maganszferamra. Elni es elni hagyni. Jobba lehet tenni a masikat, atformalni nem. Csak pozitivan erdemes a masikhoz allni, ha lehuzod, az egyikotoknek sem lesz jo. Aki erti ezeket, azokkal van ertelme egyaltalan valamibe belekezdeni.

42F

Részben lehet benne valami. Fiatalon még a legtöbb ember naiv, aztán később pár csalódás után rájön, hogy rövid az élet és a saját boldogságát is keresnie kell, nem csak folyamatosan feláldozni a dolgokat.

Régebben én is elfogadóbb voltam. Aztán rájöttem, hogy irántam is vannak nagyobb elvárások, szóval már én is önzőbb lettem a kapcsolataimban. Ha pl. nem jó a szex, váltok.

Szerintem ezzel amúgy nincs gond, önismeretnek hívják.

Az, hogy egyre több a mogorva kapcsolat, az inkább annak köszönhető, hogy ilyen az országos hangulat. Kevés fizu, gyűlöletkampány és hasonlók. 40-50 körül, minimálbéren, fizikai munkába beleszakadva valószínűleg én is morci lennék.

"Akkor még mások voltak a férfiak, udvaroltak, önzetlenek voltak stb. "

Most is vannak ilyen férfiak, csak nincs rájuk igény.