Hogy értessem meg anyámmal, hogy esküvő után elköltözöm és pont!?

Egyke gyermekként nőttem fel, nem volt apám sem (nem is ismerem). Jelenleg együtt élünk a párom, édesanyám és én egy nagyobb lakásban relatív elszeparáltan, de akkor is együtt. Idén nyáron viszont össze fogunk házasodni és szeretnénk külön költözni. Eddig valahogy olyan egyértelmű volt a szituáció így, akkor is ha meg lett volna a lehetőség különköltözni. Édesanyám nem nagyon bírja az egyedüllétet, eddig volt kihez szólni, viszont ezután egyedül marad és ennek a gondolatát nem bírja elviselni. Olyan neki a különköltözés mintha legalább Amerikába költöznék. Én meg megfulladok ettől az egésztől. Nem lehet vele szépen leülni, megbeszélni, nem lehet kiabálva veszekedéssel sem. Egyszerűen annyiban hagyja, hogy “jól van persze ez csak természetes, hiszen házasok lesztek, stb.” A másik szavában meg, majd akkor költöztök el ha Ő(!) fent tudja magát tartani egyedül, mert hogy ő nem megy más nyakára, nem költözik össze senkivel, egyedül meg nem akar lenni, és hasonló ambivalens mondatok.

Nekem mostmár tényleg elegem van az egészből, és nem szeretném megutáltak a saját anyámat. A párommal gyűjtünk, hogy bőven elegendő pénzünk legyen és az anyagiak ne kerüljenek a kifogások listára.

Van még valaki akinek ennyire tapadósan ragaszkodó volt az anyja? Mit csináltatok? Hogyan közölték el HATÁSOSAN hogy ez lesz és pont? (Értelmes válaszokat szeretnék kapni, nem pedig kérdéseket, hogy miért nem költöztettek eddig el stb.)

Nagyon szépen köszönöm előre is.