A párom nem akar külföldre költözni velem?

Én voltam au pair 3 hónapig egy gazdag családnál Törökországban, szóval lehet rövid távra, nyárra is találni hasonló munkát. Viszont ezt sem kell összekeverni a helyi szürke hétköznapokkal, hiszen ebben a felállásban a család biztosít mindent. Sok esetben olyat is, amit te még jó pár évig nem tehetnél meg a helyi viszonyok között, avagy talán sosem.

Én olyasmi típus vagyok, mint a párod és szerencsére a párom is ilyen. Csak akkor mennék el külföldre, ha muszáj lenne. Mérnökök vagyunk, jól keresünk, beszélünk 1-2 nyelvet, valahol máshol biztosan sokkal jobban keresnénk, de nem vonz. Egy idő után meghúzza a határt az ember és mérlegeli, hogy mit miért ad fel. Nekem jól esik a régi, magyar barátaimmal találkozni hétvégente, elugrani a szüleimhez, ha úgy van kedvem, meglepni a nagymamámat a szülinapján és csupa olyan dolog, amit megtehetek az ország középpontjából kb. két óra alatt. Megérné ezt elcserélni magasabb fizetésért egy olyan helyen, ahol az anyanyelvemen sem beszélhetek? Nekem nem.

Szeretünk utazni, évente 3-4 alkalommal el is járunk kirándulni, várost nézni, nyaralni külföldre.

És az is a maradás mellett szól, hogy talán egy ismerőst leszámítva senki nem örül a külföldi életnek. Nem boldogabbak kint, mint itthon. Mindenki azt tervezi, hogy az alapok megszerzése után (pénz házra, autóra) hazatér. Csak a pénz motiválta őket a távozásban és az itthoni politikai helyzet. Nekem erre nincs szükségem, viszont ha úgy érezzük nincs itt tovább maradásunk, akkor probléma nélkül szedjük a sátorfánkat.

Nem szeretjük az itthoni helyzetet, a politikát, a terheket, de ez a mi megalkuvásunk.

Két merőben más véleményt nehéz lesz összeegyeztetni. Van olyan szintén mérnök páros ismerősünk, ahol a férfi egy igen zsíros holland melóról mondott le a felesége kedvéért. Én vidékről költöztem el és hagytam ott az akkori páromat anno, mert közölte, hogy részéről nem elfogadható ilyen "messzire" költözni. Inkább belekényszerített egy minimálbéres melóba 2 diplomával, amit utáltam. Minden kapcsolatban vannak áldozatok. Van ahol ilyen, van ahol olyan. Nektek is kompromisszumot kell kötnötök (pl. csak 5 évet töltünk külföldön), vagy el kell engednetek egymás kezét.

Fiatal vagy, még kevés dolognak mentél utána, még ideológizálsz vagyis szebbnek látod a dolgokat mint amilyenek. (Kvázi természetes)

De ezt ki kell próbálni, akkor lesz reálisabb képed. A 2-3 hónap nem sok, de több mint a semmi.

Utána pedig ki lehet menni együtt is pp fél vagy egy évre és aztán lehet mérlegelni, közösen.

Mi amúgy (akkori párommal, mostani feleségemmel ) a politikai rendszer és a leendő gyermekek jövője miatt hagytuk ott Magyarországot. ( Másfél éve )

Barátok nélkül nem ugyanaz, de nem gondoltuk meg magunkat. Itt is igyekszünk barátkozni. (Trier)

Ebből a szempontból érdemes lehet olyan helyet nézni, ahol amúgy van magyar közösség. Bár sokan, nagyon sokan ezt messziről elakarják kerülni.

Van barátunk akik egy pillanatig nem akarnak kijönni, van aki az 1-2 év helyett kint volt 4-5 évet és most házat épített otthon, van akik pár évre mentek és még kint vannak. És vagyunk mi akik utoljára indultunk útnak a társaságból, aztán véglegesnek tekintjük végig a dolgot.

A lényeg hogy lehet így is , meg úgy is, mindketten változtok még. Csak a teljes ellentétet kerüljétek el.

En 11 eve elek Angliaban. Nagyon sok part lattam akik egyutt jottek ki, de par honap vagy egy ev utan szetmentek. Osszesen 1 parrol tudok akik meg mindig egyutt vannak, es egy masikrol, akiknel azert vannak gondok.

Miert? Az en teoriam az, hogy amikor mas orszagba koltozol, akkor totalisan elhagyod a komfort zonadat, es kitagul a vilag, nagyon sok uj dolgot, uj embereket ismersz meg, es valahogy felszinre kerul az ember igazi enje. Ki az aki kepes kuzdeni, ki az aki nem.

Magyarorszagon jol el lehet lenni a langyos vizben, es nem fog kiderulni, hogy igazabol sose voltatok egymashoz valok(altalanossagban), viszont kulfoldon foleg az elso evben, amig hozzaszokik az ember az uj kornyezethez, uj szokasokhoz, addig nagyon konnyu stresszelni es ez a kapcsolat rovasara fog menni.

Arrol nem is beszelve, hogy a nyelvtudasnak se tesz jot, ha fel napot magyarul beszelsz, de ez legyen a legkisebb gond.

Amugy meg, ha ennyire kulonbozo velemenyen vagytok errol, akkor ez mar alapbol nem jo kezdet, ha te tenyleg utazni akarsz, o meg nem.

Sajnos azt se mondhatom, hogy ha igazan fontos o neked, akkor maradj, mert azt tuti megbannad es ot vadolnad.

Az oktatas es egeszsegugy, hat, en csak Angliarol tudok nyilatkozni es gyalazat. Az oktatas szinvonala a beka segge alatt van, hacsak nem valami maganiskolaba jaratod a gyerekeidet, az NHS az meg egy vicc.

Amugy nalam az exferjem se akart kijonni, de kb egy ev alatt meggyoztem a pozitivumokkal, viszont ahogy mondtam, 2 ev mulva szetmentunk.

Szerintem olyan, hogy külföldre akarok költözni, nincs. Egy csomó országba nem mennék, pedig nem Magyarországon élünk.

Szerintem nagy kaland egy másik országba költözni, pár évre, vagy akár többre. Én örülök, higy belevágtunk, pedig 40 felett voltunk mind a ketten.

Kedves kérdező, én már középiskolás koromban tudtam, hogy szeretnék külföldön élni, legalábbis egy ideig. Pedig akkor még nem volt gond Magyarországon (90-es évek). Már a főiskola alatt kijártam nyaranta dolgozni, és tudtam jól, hogy még sok helyre el szeretnék jutni. Mikor megszereztem a diplomámat, 1 évig dolgoztam Magyarországon egy külföldi cégnél, de 23 évesen úgy éreztem, én nem akarok itt megragadni. 1 évig éltem Spanyolországban, majd 5 évig Olaszországban. Ezután jópár évre hazaköltöztem, akkor valahogy arra volt igényem. Majd 4 éve, már férjjel, gyerekkel újra nekivágtunk és kiköltöztünk Kanadába. Életünk legjobb döntése volt. Ez az első ország, ahol igazán otthon érzem magam, nem külföldiként, a munkában megbecsülnek, könnyen találtunk barátokat is. Bár tény, hogy van normális végzettségünk, főleg a férjemnek, és Magyarországon sem éltünk rosszul, de itt azért mégis könnyebb tervezni. 2 év után vettünk házat, van megtakarításunk, pénzünk utazni. A lányom könnyen beilleszkedett és nagyon szeret itt lenni. Persze a családtól való elszakadás nem volt könnyű, de az internetnek köszönhetően állandó kapcsolatban vagyunk.

Egyébként még a huszas éveimben egyszer volt párom Magyarországon, mégis kimentem egy időre külföldre dolgozni. 2 hónap után hazajöttem, mert nagyon hiányzott, és ő is mindig ezt mondogatta. Rá 1 hónapra szakított velem. Szóval feladtam a munkát a nagy semmiért. Persze most a férjemmel már más a helyzet, ő előbbrevaló, érte hoznék áldozatokat.

Szerintem akkor hagyd ott a baratod es menj ki egyedul.

Kint majd keresel magadnak part.

Nekem unokatesom el kint Angliaban nagyon regota. Volt elotte egy baratja Magyarorszagon de szakitottak es o talalt kint munkat. Azota megismerte kint a volegenyet, hamarosan babajuk lesz.

Nekem a felesegem kulfoldi es kint lakunk. O szeretne kulfoldon lakni es Magyarorszag is kulfold lenne neki de nem tud magyarul, igy munkat nem talalna, 1 fizetesbol meg nem elnenk meg ugyhogy maradunk ahol vagyunk.

Szerintem a baratodnal is hasonlo a helyzet hogy nem beszel idegennyelvet ezert munkat sem talalna es nala meg az akarat sincs meg hogy kulfoldre koltozzon.

Most ha te kapnal egy lehetoseged akkor eltudnad tartani kettotoket amig o meg nem tanulja az orszag nyelvet? Szerintem nem, foleg nem vendeglatasbol. Kivetel ha etterem vezetoje lennel :D