A párom nem akar külföldre költözni velem?

Szerintem felesleges rá erőltetni a másikra az akaratodat. Mindkettőtök részéről önzés lenne.

Én is olyan ember vagyok, hogy alapból nem szeretnék külföldre menni.

Nem tudok normálisan beszélni egy nyelven se a sajátomon kívül, illetve nem vagyok szocializált személyiség, a magyarokkal sem jövök ki jól, a sajátjaimmal. Én nem érezném otthon magam egy másik országban. Szerintem a barátod is így van ezzel.

A családalapításnál én azért gondolnék a gyerekeimre.

Lehet, hogy külföld jobban megéri, de akik magyar földről valóak, sokan nem szeretik azt, hogy külföldön kell lakniuk, illetve ott kell iskolába járniuk.

Az évek során játékokból, egyéb más helyekről, rengeteg külföldi fiatalkorúval beszélgettem, és szerintem min a 60-70%-a panaszkodott arról, hogy nem szeret kint élni külföldön. Ez meg a gyerekekkel való kicseszés a szememben. Mert egy gyerek nem TULAJDON, hogy ráncigáljam magammal!

Ha mindenáron külföld a választásod, akkor lépj ki a kapcsolatodból, mert később csak rosszabb lenne.

Mivel mindketten magyarok vagytok, a gyerekeitek sosem lesznek külföldi származásúak. Hiába éltek ott. Ettől függetlenül nem biztos, hogy élveznék az ottani életet.

Meg amúgy is, a családotok miatt megtanítanátok őket magyarul gondolom. Ez az ingázás senkinek nem lenne jó.

Na a másik, ha a párodnak sok veszteni valója van, akkor még inkább megértem, hogy nem akar menni.

Egyszer olvastam egy olyant, hogy nőre lett rá erőltetve itt helyben, magyarországon az, hogy munkát váltson, nem tudott beilleszkedni, nem tudott összebarátkozni senkivel sem. Továbbá ez miatt hamar szét is mentek hamar.

Nem biztos, hogy olyan jól kijönnétek bárkivel is. Sok országba megvetik a magyarokat.

“De eppen a koltozes miatt erzem ugy, h nem lehet ugy komolyan venni es epiteni egy kapcsolatot, ha tudod h masok az elkepzeleseitek.“

Pontosan így van. Én a helyedben kimennék külföldre dolgozni a nyáron 2-3 hónapra, mondjuk au pairkedni(gazdag és rendes családot válassz, nehogy negatív élményben legyen részed!) vagy ilyesmi. Akkor meglátod, hogy tetszik-e külföld és hogy valóban a barátoddal képzeled-e el a jövődet. Ha esetleg szétmennétek, akkor azt javaslom, hogy legközelebb ne is kezdj kapcsolatot olyannal, akivel ennyire mások a terveitek. Most viszont az lesz ebből, hogy valamelyik fél enged és szerintem nem a barátod lesz az, mivel nyelveket sem beszél.

Segédmunkásnak, minimálbéresnek ott is szar, persze. Hol nem??

De átlagembernek sokkal jobb

[link]

Németo 15, Franciao 23, Spanyolo 36, Magyaro 69. hely! Románia és Moldova mögött... más boldogságindexekben sem vagyunk jobbak.

Szóval ez nem kérdés. Jelenlegi kormány pedig a munkában hisz (a tudás helyett), azaz bele leszünk ragadva az összeszerelőüzemek szintjére, és a mi életünkben már nem közelítjük meg a nyugati országok szintjét (portugáliát mondjuk igen, köv évtizedben várhatóan, ők még nálunk is boldogtalanabbak).

Azaz aki szebb életet és jobb szolgáltatásokat akar, annak el kell mennie külföldre (miután kitanult egy jobb szakmát vagy versenyképes diplomát szerzett). Barátod nem ilyen, ő itthon szeretne maradni, itthon szeretne jobb életet kiharcolni magának. Ezt nem tudod megváltoztatni, ő ilyen.

Sok ismerősöm ment ki külföldre ugyanezen elvi okokból, vannak páran akik konkrétan rosszabbul élnek mint itthon éltek, aztán mégis.

Általánosságban az a tapasztalat, hogy bármilyen jól is beszéled a nyelvet, nem igazán tudsz a helyiekkel mély barátságokat kötni. Az én ismerőseim is leginkább magyar párokkal barátkoznak Hollandiában meg Norvégiában meg Franciaországban meg Angliában is, vagy más olyan külföldiekkel, akik szintén nem az adott ország szülöttei. Az ottaniak nem az, hogy kiutálják őket, de nem is kifejezetten befogadók, bár lehet, hogy csak az északi (meg Francia) környék általános ridegsége miatt. Délre senki nem ment, arról a vidékről nem tudok.

Viszont gyerekvállalás szempontjából is van tapasztalat: a pár, akik Hollandiában élnek, most várják az első babájukat. Jövendő nagyszülők Magyarországon, egyikük sem nyugdíjas még. Ők ketten szálegyedül vannak, a Holland szabályozások értelmében a barátnőm 3 hónap után megy vissza dolgozni, kivéve ha fizetés nélküli szabira megy, de az is max pár hetet dob a dologra. Nyilván nem megoldhatatlan probléma, nyilván ott minden úgy van kitalálva, hogy működjön, de te láttál már 3 hónapos kisbabát? Annak még az anyjára lenne szüksége, az anyának meg jól jön, ha ott van az ő anyukája, aki tud segíteni, aki esetleg elmehet a gyerekért bölcsibe meg otthon vigyáz rá. A "bébiszitter" elég drága amúgy, és bár a barátnőm nem nyilatkozott, azért nekem kicsit idegen lenne ez a "más neveli a gyerekem" dolog, főleg ebben a nagyon szenzitív, fiatal időszakában a gyereknek. Kb lemaradsz az első lépéseiről, szavairól, nekem ezek eléggé hiányoznának. Szerintem gyerekvállalás szempontjából az mindenképpen jó, ha a nagyszülők elérhető távolságban vannak, nem csak a gyereknek, a szülőknek is, hatalmas segítséget tud adni.

A kulturális részt meg szerintem hagyjuk. Nyugateurópa kulturálisan gyakorlatilag ugyanolyan, mint Budapest. Vannak különbségek persze, meg pár apró eltérés, de a mindennapi élet gyakorlatilag ugyanúgy zajlik ott is mint itthon. Nem azt mondom, hogy Magyarország a világ legjobb országa, mert nyilván van hova fejlődnie rengeteg téren, nem tökéletes egyáltalán, de igazából egyik ország sem az. Mindegyiknek van valami kis hibája, amivel vagy együtt tudsz élni, vagy nem. Sokan nem tudják meghozni azt az áldozatot, ami a külföldi élethez kell, és ezért nem szabad hibáztatni őket.

Nem azért írom ezt, hogy lebeszéljelek, nyilván mindenki úgy alakítja az életét, ahogy szeretné, viszont egyetértek a barátoddal abban, hogy tényleg érdemes lenne nyaranta valami külföldi munkát vállalnod (vendéglátásban ezt általában elég könnyen meg szokták oldani), kint élni, megtapasztalni milyen ott, aztán dönteni.

Szerintem amúgy ezen a hídon akkor menjetek át, amikor odaértek. Te magad is mondod, hogy nem is biztos, hogy végül kijutsz, meg még az is lehet, hogy öt hónap múlva szakítatok, senki sem lát a jövőbe. Ha neked majd valamikor jön egy visszautasíthatatlan lehetőség, akkor érdemes átbeszélni az akkori életetekhez képest milyen változásokkal járna, és ezt együtt vagy külön szeretnétek-e folytatni. Én úgy gondolom, hogy 1-2 év alatt az ember (főleg ilyen fiatalon) még nagyon sokat változik, lehet a te barátod is ugyanarra a véleményre jutna, mint te, vagy pont te gondolnád meg magad, mert itthon találsz valami fenomenális dolgot.