Miért jön mindenki nekem az eljegyzéssel?

Korábban volt már komoly kapcsolatom, most érzem viszont azt először hogy tényleg megállapodnék, és tudom kivel akarom leélni az életem.

Korábban párommal sokat beszélgettünk a terveinkről,-esküvőről és család alapításról is. Egyezett a véleményünk.

A nyáron volt egy balesete. Az édesanyja külföldön volt, az apja pedig már idős ahhoz vele menjen a kórházba. Hirtelen jött, én pedig mellette voltam a gondban, és ott voltam amikor felébredt a műtét után. Én ezért nem vártam el semmit, azért tettem mert szeretem.

Lábadozott, épült, próbáltam róla meg az édesapjáról gondoskodni amennyire tudtam, hisz tudtam a párom most nem tudja ellátni a feladatait.

Akkor hozta szóba, hogy születésnapomon elszeretne jegyezni, hirtelen nagyon megörültem neki, de amikor nem történt meg,utólag beláttam magamban hogy talán korai.

Vágyom rá, mérhetetlenül, de tudom mennyi az anyagi probléma most hogy nem telne rá. Nem mintha nem örülnék akár egy 3000ftos gyűrűnek is.

Pár hete összeszólalkoztunk, nem szokásunk marakodni de hosszú volt a hét mindkettőnknek. Apróságon ugyan, de azt hiszem túl lőtt a célon azzal hogy azt mondta sok mindenre nem áll készen velem.

Nem veszekedtem rajta, csak fájt. Nem azzal kellett volna bántania amire a legjobban vágyom magamban.

Sírtam, rengeteget. Kellett egy hét összeszedtem magam. Annyiban zártuk le a dolgot hogy nem hozzuk többet szóba.

Másnap bocsánatot kért, de nem éreztem azt jobb lenne. Most kezd picit leülepedni.

Utána azt mondta menjünk el adventi vásárba, legyünk picit együtt, de nem tudom a csodának határos módon, miért egy ékszerboltba citált be, és kérdezte meg melyik gyűrű tetszik.

Miért jön az édesanyja azzal, hogy az ő horoszkópja azt írja eljegyzés lesz a családban? Ha nem a 16 éves unokája,akit tuti nem fognak akkor engem fognak.

Az édes apját, azt mondja apósom. Aztán tegnapi nap folyamán is felhozta xy eljegyezte ezt, a párom pedig rákontrázott hogy én nem nem is akarok a felesége lenni?

Igazából valahol magamban szeretném, nem olyan áron akarom ezt hogy tudja fájt amit mondott, és mint megbánás gyanánt tegye meg.

Félek attól is hogy beleélem magam aztán csúnyán meglepődök.

Mi a véleményetek?