Van köztetek olyan, aki úgy érzi, a GYK "átmosta az agyát" és ez az egész már az életére is kihat?

Igen, sajnos egyre jobban gyulolom a férfiakat a sok férfi hozzászólás miatt

Pár példa : nő helye a konyhában , nő mindig hülyébb nem lehet okosabb egy férfinál , nőnek mindig be kell hódolnia csicskulni egy férfinak. Nő mindig a férfi alatt van. Férfi és nő soha nem lehet egyenrangú egy kapcsolatban. Nőt vezetni irányítani kell egy kapcsolatban. Eddig sem akartam nagyon kapcsolatot férfival de az ilyen hozzászólások után végképp nem vagyok férfira. Ha tényleg ebből áll egy kapcsolat hogy a férfi elnyom és uralkodik rajtam akkor maradok egyedül

YouTube-on is van egy két csatorna amin a ferfiak ezt hangoztatják amiket példának irtam. Ez engem elszomorít és felháborít. Nem tudok nyitni egy férfi fele nem is igazán merek mert rettegek hogy ezeket akarjak velem tenni.

Nem szeretnek haziszolga , alávetett lenni egy kapcsolatban

Nem érzem úgy hogy mert nő vagyok nekem ki kene szolgálni a férfit minden teren. Felnőtt emberek vagyunk mindeki lassa el saját magát

N24

Nem, szerencsére a sok itteni pesszimista ember nem tud lehúzni.

Néhány dolgot tanultam belőle, pl. hogy az ország (valószínűleg) tőlem távol eső részén mennyire másképp gondolkodnak az emberek. Néha azt érzem, hogy az ország kulturálisan nagyon ketté van szakadva. Olyan szokásokról, fojtogató családi-rokoni légkörről írnak sokan, ami az én családomban-rokonságomban már két (!) generációval ezelőtt is elképzelhetetlen volt.

Számos családi problémánál érzem azt, hogy mintha egy zárt, saját törvényei szerint működő cigánycsaládból jönne a kérdés. Néha rákérdezek, olyankor általában a kérdező rasszistának titulál :DDD, és kiderül, hogy nem cigányok.

Meglep, mennyi gyereket nem akaró, sőt gyereket utáló fiatal (?) gyűlik itt össze, vagy legalábbis az ő hangjuk erős.

Ugyanígy az is meglep, mennyire sokan döntenek már fiatalon úgy, hogy egyedülállóként élik le az életüket.

Az én fiatalkoromban sem volt könnyű normális értékrendű párt találni, de szerintem most még nehezebb.

Sokszor álmélkodom ide írogató nők férfiakkal vagy családdal kapcsolatos véleményén, hozzáállásán. Azt szoktam mondani magamban: e hozzászólások után nagyon is meg tudom becsülni a magam feleségét. Az itteni hozzászólók némelyike (persze nem mind) igencsak elrettentő példa arra, hogy mennyivel keservesebb sorsom is lehetne férjként. :DDDD

Egyébként igen, kérdező, jogos a felvetésed. El tudom képzelni, hogy ha 20-25 évesen, amikor még épp csak tanulgattam a párkapcsolatok mikéntjét és alig volt élettapasztalatom, esetleg formált volna: pesszimistábbá, komorabbá tett volna.

mondjuk úgy, hogy az évek során megismertem olyan női véleményeket, amikről addig nem hallottam

...annyira azóta nem sürgős a barátnő találás

Én is némileg hasonlóképp vagyok vele, mint a #7-es. Nem gondolom, hogy a személyiségemen bármint változtatott volna, de kicsit talán másképp nézek az emberekre.

A családom, baráti köröm, ismerőseim csak egy nagyon szűk kis részét jelentik az ország lakosságának, és itt olyan véleményekkel, élethelyzetekkel, problémákkal találkozom, amikkel a mindennapok során nem annyira. Lényegében így egy kisebb burokban élek. Ebben benne van az is, hogy ez egy anonim oldal, ahova az emberek sokszor akkor írnak ki kérdést, ha nyilvánosan nem merik felvállalni a problémájukat, tehát én ezekkel GYK-n kívül nem sűrűn találkozom.

Néha előfordul, hogy egy-egy kollégámon eltűnődök, hogy vajon neki milyen rejtett problémái lehetnek, vagy ő is úgy gondolkozik-e, mint ahogy sokan itt a válaszolók között. Illetve ennek hatására jobban tudom értékelni a saját kapcsolataimat, mind szerelmi, mind baráti, vagy családi téren.

Jobban belegondolva esetleg arra sarkall az oldal, hogy legyek kedvesebb másokkal, mert ki tudja, hogy ők miket élnek át a privát életükben.