Hogy beszélhetném meg vele, hogy ez így nem pálya?

Úgy két hónapja költöztem össze a barátommal, minden szép és jó, de... Azt az elején elmondtam neki, hogy én független ember vagyok és számomra nem azt jelenti a kapcsolat, hogy egymás fejére növünk meg hogy onnantól kezdve egyikőnknek sincs magánélete. Akkor nagyon helyeselt, hogy persze ez így van rendjén meg ő is így gondolja és én el is hittem ezt neki. Akkor kezdődött kiütközni, hogy ez mégsincs teljesen így mikor összeköltöztünk. Nem szoktam titkolózni előtte mindig mondom ha van valami érdekes szóval egy szava sem lehet, hogy sosem mondok neki semmit, viszont mostanság elkezdte azt csinálni, hogy ha beszélek valakivel mondjuk messengeren rögtön kérdez, hogy kivel beszélek és mit beszélek. Engem ez frusztrál mert úgy érzem nincs semmi magánéletem. Ő folyton s telefonját bújja én sosem kérdezgetem kivel mit beszél, mert bízom benne és tisztelem a magánéletét. Igazából ez még a kisebbik része a problémának, mert tényleg nem szoktam titkolózni van, hogy el is mondom neki ha kérdi, de ha pl neki akarok valami meglepit és beszélek róla valakivel akkor azt sutyiban kell tennem, hogy ne vegye észre, mert ha nem mondom akkor megsértődik(amit persze rá szoktam hagyni, de ez se a legjobb így) meg félek attól, hogy ez később mondjuk elfajul, hogy nézegetni akarja az üzeneteimet ami szerintem nonszensz ugyanis ha valaki ír nekem valamit azt nekem írja és engem is ki tud borítani, ha mondjuk a barátnőmnek mondok valamit bizalmasan ő meg rögtön elmondja a pasijának. Valami ötlet, hogy mit kezdjek a helyzettel? Hogy lehetne ezt megbeszélni úgy, hogy ne legyen belőle se vita se megbántódás és meg is értse?