Vajon jól megleszünk?

*Vannak idegesítő tulajdonságai, amiket nem tudom, hogy hosszú távon képes lennék e elviselni.

Például?

Szerintem senki nem tökéletes. Mindenkiben lehet találni zavaró dolgokat. A párom pl. állandóan szipog, ha folyik az orra. Rá kell szólnom, hogy fújja már ki, ne szipogjon, mint egy óvodás.

A baráti társaságban úgy érzi neki kell a középpontban lennie és ezért nem rest max hangerőn üvölteni, hogy mindenki hallja milyen jó fej. A hahotázásától kivagyok.

Elmosogat, de mosogatás után otthagyja a tócsát a mosogató körül. Ha valamit beledob a mosógatóba sosem öblíti le, odaszárad, beleszárad, elszíneződik tőle a mosogató. Ezerszer megkértem, elfelejti.

A fogkrém kupakja mindig tiszta fogkrém, ahogy a kéztörlő törölköző is, mert abba törli, a nem rendesen leöblített elektromos fogkeféjét.

Hazaérve szeret feltett lábakkal ülni a kanapén, de a lábszagától olykor elájulok és még sorolhatnám.

Ennek ellenére a páromnak nevezem évek óta és szeretem. Mert egy emberben, akit társunknak hívunk, nem csak a rosszat kell nézni és nem mindig csak ezt kell keresni.

Így kiemelve az én vőlegényem is hagy némi kívánni valót maga után és akár meg is kérdezhetnétek, hogy miért vagyok vele együtt!? Ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy nekem is van hibám, nekem is vannak olyan tulajdonságaim, amik a páromat zavarják. Ezzel együtt fogadjuk el egymást, mégha nem is feltétlenül nézek szerelmesen a páromra, amikor éppen valami számomra idegesítőt tesz.

Azt kell megértened, hogy senkivel nem lesz rózsaszínmázas leányálom az együttélés. Két ember egymás mellett próbálja meg kialakítani a közös életet kimondott és kimondatlan szabályokat találni, alkalmazkodni, stb. Ez nem mindig egyszerű. Valahol könnyebben megy a pároknak, valahol nehezebben.

Én úgy látom, hogy fölösleges még évekig húznotok ezt, hisz előbb utóbb úgy is összeköltöztök. Költözzetek össze mielőbb, aztán majd kiderül, hogy hogy bírjátok együtt. Inkább most derüljön ki, ha nem megy, mint évek múlva.