Jogos voltba veszekedés?

Én nőként válaszolnék neked.

Évekig egyedül éltem albérletben és előtte sem a tisztaság és rendmániámról voltam híres, konyhatündérként sem tetszelegetem. Hogy miért?

Őszintén szólva lelombozó hazamenni egy üres lakásba. Nem érzi az ember a késztetést, hogy rendet tartson, ha úgysem látja más, vagy főzzön, ha úgy is csak a maga kedvéért teszi azt.

Megismertem a páromat, sok időt töltöttünk együtt, végül össze is költöztünk. Neki is szemetszúrt már az elején, hogy nem vagyok egy háziasszony típus és el is mondtam, hogy soha nem is leszek. Ennek ellenére megalkudtunk. Ő segít mindenben, cserébe mindig rend lesz. Amíg össze nem rázódtunk, addig voltak ebből vitánk, de szép lassan kialakult a rend és mostmár soha egy hangos szó sincs a ház körüli tevékenységek miatt.

Szóval amit javasolni tudok neked, nektek, az a kommunikáció. Ha ez nincs, akkor megette a fene az egészet. Itt egy dolgot emeltél ki a kérdésben, ami vélhetően akkor éppen feltette az i-re a pontos, de időközben számos apró tüskét is leírtál, amit jó eséllyel nem beszéltetek meg, nem találtatok rá megoldást, kompromisszumot.

Mi találtunk rá. Minden héten közösen takarítunk, váltva főzünk, mosogatunk. Aki kupit csinált, az rögtön elpakol maga után, stb. Így eljutottunk oda, hogy ma már számomra is ALAP a rend és a tisztaság, nem bírom nézni, ha nincs az. Inkább felpattanok és gyorsan megcsinálom. Kicsit átjáróház a lakásunk, a barátaink is megvannak rökönyödve, hogy akármennyire érkeznek váratlanul, nálunk sosincs kupi.

Viszont tény, hogy a párom férfiként nagyon sokat segít és ha ez nem így lenne, akkor én sem így állnék hozzá a dolgokhoz valószínűleg.

Beszélgessetek!

Egyébként egy halotti tor nem tartozik a kellemesebb elfoglaltságok közé, amit szívesen cserél le az ember bármilyen más programra. Ezért az egy délutánért nem haragudhatsz rá!