Volt már olyan a kapcsolatodban hogy kicsit eltavolodtatok egymástól?

Igen. Nekünk az mentette meg a kapcsolatot, hogy fizikailag is el kellett távolodnunk. (el utaztam messzire) Volt időm végig gondolni mindent.

Az az irány amin haladtunk az kényelmes volt ugyan, de csak egyre jobban szélesített egy szakadékot. Ebben az időben sokat kellett egy kisgyerekkel foglalkoznom, tulajdonképp rajta keresztül kezdtem el gondolkodni azon mi tart össze két embert (nem csak szerelemre értendő), miért ragaszkodunk valakihez, és miért lanyhul az érdeklődésünk a másik íránt.

A következő megállapításokra jutottam:

1. Fontos az érintés. A kisgyereket sokszor meg kellett érintenem (pedig Isten a tanúm nekem fóbiám van a gyerekektől), de egyre természetesebb lett az érintkezés. Anya és baba között szoros a kapcsolat, hiszen sokszor van az anya karjaiba. Ahogy nő egyre kevesebb lesz az érintés is, tinikorban a függetlenedési időszakba meg a kamasznak sokszor ciki már egy búcsúpuszi is. Ahogy sok ember pl. képtelen szexelni addig amíg mérges a párjára. A szerelmesek is ösztönösen érintik egymást, megfogják egymás kezét, megcsókolják egymást, összebújnak... A kisgyerekkel is nagyon szoros lett a viszonyunk és néha rossz volt nem babusgatni.

A kapcsolatomban elkezdtem megint visszahozni az érintést. A cirógatást, a csókot, az összebújást, kézfogást.

2. Minden nap van 1 szabad órám a másikra. A kisgyerekkel kialakítottunk egyfajta rutint. Lementünk a játszóra, együtt mentünk oviba... stb. És bár azt mondják a rutin öli meg a szerelmet... nálunk a rutin egyfajta rituálé lett. Mikor hazajöttem még 1 hónapig bennem volt, hogy most kéne lemenni a játszóra. Borzasztó volt! Csak köröztem a lakásba mint aki nem tudja kitalálni mit csináljon. Szerintem a rutin hiánya jobban öl minden kapcsolatot. Kell egy időintervallum ami csak a miénk, és egymásra tudjuk szánni.

3. Ne félj kimutatni, ha szereted. Én mindig zárkózott ember voltam. Úgy gondoltam, hogy nincs értelme hajtogatni naphosszat, hogy "szeretlek" mint egy papagáj. De a kisgyerek esetében valahogy nem okozott gondot, hogy elmondjam milyen nagyszerűnek tartom és mennyire megszerettem. Így amikor hazajöttem a párommal is egyre nyitottabb lettem. Nem fukarkodtam a bókokkal, hogy elmondjam mit tartok benne nagyszerűnek, mit szeretek benne, és hogy szeretem. Sokkal biztosabb lettem a kapcsolatomba.

4. Csak következetesen! Egy kisgyerek esetén az első szabály amit saját káromon tanultam: a szabályokat le kell fektetni és tartani magunkat hozzá! A következetesség szinte a legfontosabb dolog volt, amivel később sok fejfájástól kíméltem meg magam. Otthon is átbeszéltük a szabályokat amiket együtt hoztuk meg. Tudjuk mihez tartani magunkat. Ez szintén azért jó, mert nem engedi "ellógni" a kapcsolatot.

Kb. ezeket a pontokat kezdtük el a követni és azóta megint visszatalált közénk a szeretett.

Ha nem is eltávolodtunk, de kevesebb lett a szex, az intimitás, a bújós beszélgetések, a sponteneitás.

Oka a kisbabánk és a nevelésével együtt járó kialvatlanság, fáratság és, hogy nagyon kevés idő jut arra, hogy kettesben legyünk.

A gyakorlatban a megoldás a kommunikáció, a közös cél és tenniakarás.

14 hónapos a gyerkőc, nagyon nehéz időszakon vagyunk túl és még tart is, de szeretjük egymást.Talán ez a legfőbb kiinduló pont.

Volt, aztán elmentünk kirándulni, és csomót beszélgettünk.

Sok sé stresszes munka volt a ludas, de hát előfordul. Otthon meg feszkót okozott, de amint le tudtunk lépni kikapcsolódni a hegyek közé, csak ketten, feloldottuk a feszkót is :)