Miért olyan elnézőek a törvények a családon belüli erőszakkal? Ki az aki szigorítana?

Nem elnézőek a törvények, csak általában kevés az az érintett aki egy ilyen helyzetet felvállal, annak minden történésével együtt.Ráadásul bizonyítani sem mindig könnyű, zárt falak között zajlik minden.

Ha valaki bevállalja,hogy elindul, őszintén elmond mindent, esetleg valamilyen lelettel (pl. erőszakot bizonyító), szakvéleménnyel (gyereknél pszichológus, pedagógus, óvónő) tudja bizonyítani az igazát, és a bántó fél sem tagad, nem hinném,hogy engedékeny lenne a törvény.

Bár nézőpont kérdése,hogy egy ilyen esetben mi az a bűntetés ami elégtételt hoz. Semmi.

Már az is eredmény lenne, ha a mostani törvényeknek megfelelően járna el a rendőrség. Kb. xarnak bele, amíg nem folyik vér, vagyis amíg nem szúrja le egyik a másikat.

A másik oldala, hogy nagyon kevés áldozat kér segítséget. Pl. ahol a nő anyagilag is kiszolgáltatott helyzetben van. Anyaotthinból ötször ennyi is kevés lenne. GYED-ből, gyerektartásból és családiból is lehetetlen legalább albérletbe elköltözni.

Az a helyzet, hogy ilyen albérlet- és lakásárak mellett rengeteg ember szorul benne a pocsék kapcsolatában, mert nem tud egyedül elköltözni. Egyrészt nincs miből, másrészt nincs hová. Nem csak azok, akik konkrétan bántalmazó kapcsolatban élnek.

De ugye ez nyomós ok arra, hogy sok pofont eltűrjön valaki.

Feljelentést tenni a családfenntartó ellen biztosan nem fog.

Nehéz bizonyítani, nincs tanú, vagy sunnyog, nem akar beavatkozni, és különösen a gyerekek veszélyeztetettek, mert ők még nehezebben tudnának kiszakadni, mint a felnőtt szüleik. A felnőttek meg sokszor nem lépnek időben "mert szeretem" alapon, mikor még könnyebben tudnának elszakadni. Sokszor elbagatellizálják a kezdeti problémákat, rengeteg ilyen erőszakos kapcsolat kialakulását meg lehetne előzni, ha nem akarnának megjavítani olyan dolgokat is, amiket nem lehet.

És persze, kellene segíteni a törvény erejével, amikor már tényleg csak úgy lehet, és az viszont valóban akadozik, de azért vannak előzményei az ilyen kapcsolatoknak, vannak kezdeti figyelmeztető jelek. Én a gyerekeket sajnálom, akik ilyen közegben nőnek fel, ők sérülnek leginkább, ők szocializálódnak rossz mintában, és ők tehetnek a legkevesebbet.