Egyáltalán nem értek az emberi kapcsolatokhoz, így a párkapcsolatokhoz sem?

Együtt élünk. Ő 29 éves férfi, én 23 éves lány. Sosem beszélünk kettőnkről olyan komolyan, szinte itt lakik hónapok óta, de csak most mondtuk ki, hogy akkor ideköltözik. És innentől kezdve minden kissé más irányt vett.

Elhozta a tesójáékat hozzánk, elvisz egy szülinapra, ahol "idegenek" nem lesznek, csak családtagok. Olyanokat mond, hogy nem hitte, hogy idáig jutunk, hogy ha először, amikor találkoztunk engedek neki és lefekszek vele, akkor most nem itt tartanánk (egy nőneműnem legyen tartása, én úgy gondolom. Persze van kivétel, de nem tartom jónak egyből ágybabújni) és hogy milyen jól tettem, mégha csalódott is volt akkor.

Meg hallgattunk egy zenét, aztán rámvigyorgott ... Olyan furán, mint egy eszelős :D ... És azt mondta blablabla...nagyon bírlak, na...!

Másfél év után még jó, hogy bír engem, nem?

Miért lett ilyen? Hova vezet ez? Azért csinálja, hogy legyrn egy biztos pontja, aki mindig ott van neki? (Nem szexre gondolok, hisz azt kaphat az ember bármikor, hanem hogy van aki hazavárja)