Összeköltöznétek 5 év járás után a párotokkal a szüleitektől 50-100km-re? Miért igen? Miért nem?

Előbb is és messzebbre is. Szerintem természetes dolog a szüleidtől távol kezdeni saját életet, leválni, önállósulni, pártól és a családdal való kapcsolattól függetlenül is. 5 év nekem személy szerint már sok, én 1-2 év után tartanám ideálisnak az összeköltözést, de ez persze millió meg egy dologtól függ.

Szóval, én minden másodlagos gondolat nélkül költöznék.

Igen, mert a párom és öt éve járunk. Ennyi indok pontosan elegendő. Ha a szomszéd utcában laknának a szüleim akkor is max. heti egyszer látogatnám csak meg őket, mert szükségem van a szüleimtől elszakadt felnőtt életre. A szüleim sem lógnak a nagyszüleim nyakán, ez az élet rendje. Nekem ez az 50-100 km nem igazán jelent semmit, mert 14 éves korom óta ekkora távolságra vagyok a családtól és hetente-kéthetente járok haza. Ez egyszerűen semmi, nem másik földrészre mennék.

Nem költöznék hozzá, ha az öt év járás elsős gimis korunkban kezdődött, tehát még nagyon fiatalok vagyunk, mert szeretnék egy kicsit mindenkitől függetlenül élni, pár év koli, albérlet barátnőkkel vagy ilyesmi, és csak idősebb koromban bútoroznék vele össze. Szerintem nagyon hasznos egy kicsit önállónak lenni, semmi pénzért nem hagynám ki ezeket az éveket. Meg nekem az a véleményem, hogy a túl korai összeköltözés miatt egyes párok egy időhurokban ragadnak, telnek az évek előrelépés (lánykérés, házasság) nélkül, mondván minek hivatalossá tenni a dolgot, anélkül is megvan minden. Na ezt én szeretném elkerülni, nagy híve vagyok a progressziónak, az egy helyben toporgásnak viszont nem.

Mivel már 29 éves vagyok, nem várnék 5 évet az összeköltözésre, de még az esküvőre sem.

Szüleim mindegy, hol laknak, csak ne a szomszédban meg ne is 1000 km-re tőlünk. Nem akarnám megfosztani őket az unokázástól.

1 ev utan koltoztunk ossze es tobb ezer kmre lakok a szuleimtol :D

100km az semmi...

Nem mindegy,hogy mennyire vannak a szülők? Akkor ti dolgozni sem mentek el a szomszéd falunál messzebb?

Mindjárt dobok egy hátast. :D

Nálunk az egyik gyerekről tudom, hogy a lehető legmesszebb akart költözni a szülői háztól, ahogy megtehette. Én is így voltam a magam idejében, ez a természetes.

Most 80 km-re laknak, és a szerencséjükre. Állandó meghívónk van látogatni az unokát, meg időnként kötelező a külső kényszerítő körülmények miatt. Persze, hogy segítjük őket a lehetőségek szerint.

5 hónap után költöztem el 1000km-re :D

Ennek másfél éve, köszi, azóta is imádjuk egymást, és eddig minden zűrt megoldottunk ketten, közösen.

29n