Hibát követnék el, ha?

Miért lenne hülye ötlet ha meg tudjátok oldani?

Ugyan anyagilag nem tudna most hozzátenni az életetekhez, de biztos vagyok benne, hogy minden háztartással kapcsolatos dolgot megcsinálna.

Ne másokra hallgass, hanem saját magadra.

33N

Egyáltalán nem hülye ötlet összeköltözni, hiszen lakva ismeritek meg igazán a másikat. Miért vagy te albérletben? Munka miatt vagy külön költöztél a szülőktől? Ha az utóbbi az egyetlen oka én az elbérletet feleslegesnek tartom. Azt a pénzt, amit havonta kiszórsz rá félretehetnéd a saját lakásodra is. Felesleges pénzkidobás. Barátommal messze lakunk egymástól, de albérletbe sose mennénk. Inkább várunk és gyűjtögetünk a közös lakásra (amit manapság hitel nélkül nem lehet megvenni).

22/L

Ha a házimunkát átvállalja cserébe és néhány dolog vásárlását bevállalja (pl tisztítószerek, néha kaja, stb), akkor nem látnám a problémát, mert akkor kifejezné, hogy ha nem is pénzben, de más módon hozzá akar járulni a közös élethez.

Csak akkor nem merném meglépni, ha látnám, hogy semmilyen formában nem akarna hozzájárulni a társas életetekhez.

Ezt szerintem egymás között kell megbeszélnetek, a többieket (barátok, család) bevonni felesleges, mert úgysem ők élnek ebben a kapcsolatban, kívülállóként minden másképp látszik.

Mi így költöztünk össze, ahogy te leírtad- én még egyetemre jártam, volt valamicske kis ösztöndíjam amiből a bkv-bérletem meg a telefonszámlám tudtam finanszírozni, minden mást a párom fizetett. Albérletben voltunk, szülőktől külön, nekünk nem számított soha kidobott pénznek az, hogy a magunk életét élhetjük, csak ketten, "mint a felnőttek". Én bevállaltam a házimunkát, takarítottam, főztem, stb, semmit nem vártam el a páromtól, mert így éreztem igazságosnak. Soha egy pillanatig nem éreztem azt, hogy ettől egyenlőtlen lenne a kapcsolatunk, nem éreztetett velem ilyet egy percig sem, de el tudom képzelni azt a szcenáriót, párkapcsolatot, ahol ez nem így van. Ellenzői az ilyesfajta kapcsolatnak mindig vannak, nekem is a szüleim aggódtak, hogy jaj miket csinálok én, eltartott leszek, semmibe néz majd a párom, biztos csak háziasszonynak használ, tudjistenmi, inkább ne költözzünk össze amíg nincs munkám, mint ugye itt nagyon sokan szokták mondani.

Viszont nyilván az egyetem átmeneti állapot, miután annak vége szakadt és jól fizető munkahelyet találtam, már nem is volt ez senkinek probléma. Azóta összeházasodtunk, ami lehet, hogy enélkül is megtörtént volna, de biztos vagyok benne, hogy az, hogy hamar összeköltöztünk, együtt éltünk pár évig, az előbbre hozta az eseményt és egyébként is kiegyensúlyozottabb, boldogabb volt a kapcsolatunk már akkor is. Ha a barátnőd meg te kicsit is hasonlítatok hozzánk, akkor önmagában az, hogy neki még nincs bevétele, nem kellene hogy befolyásolja a dolgot.

Nálunk bejött. Majdnem két éve élünk együtt, én idén fejezem a sulit- alig várom már!

Bár én heti 28-32 órát dolgozom, így a tisztítószereket és a kaja egy részét én állom. Nem a párom erőltette, én érzem úgy, hogy nem lenne fer, ha mindent-mindent ő fizetne.

A házimunkát amúgy osztjuk, nem vagyok házicseléd.

A ti kapcsolatotokról van szó, ha úgy érzitek hogy ideje, akkor vágjatok bele.

Nem kell ehhez az egész családnak áldását adnia.

Nálunk is az a helyzet, mint nálatok, 20 voltam, amikor a vőlegényemhez költöztem. Szintén egyetem, nehéz szak, amúgy is maximalista vagyok az eredményeimet illetően, nálam sem volt szó arról, hogy suli alatt dolgozni fogok.

Ő kérte, hogy költözzek hozzá (ő bérli a lakást). Átlag felett keres, és nem csinál gondot belőle. Ő azt mondta (mert átbeszéltük mi is az elején), hogy évekig a szüleimnél lakni nekem, ő évekig az üres lakásban... Egyszerűen igényünk volt már az együttélésre.

Ettől én nem voltam és vagyok ingyenélő, és ő sem lúzer.

A családjának nem tetszett persze, de ebbe nem hagyta, hogy bárki eltérítse.

28 évesen nem nagyon foglalkoznék vele, ki mit mond.

Te mennyivel kerülnél rosszabb helyzetbe, mint ahogy most élsz?