Ha munkanélkül vagytok, és a párotok viszonylag jol keres, elvárjátok tőle hogy vásároljon nektek dolgokat?

Neked ezek szerint luxus dolgozni.

Mégis milyen munkát lennél hajlandó elvégezni?

Én most pont ugyanilyen helyzetben vagyok. Nem várom el tőle egyáltalán. Szimplán nincs rongyrázás. Nincs új ruha, nincs közös progi (csak max olyan amihez nem kell pénz)

Ha mondja, hogy menjünk enni ide vagy oda, akkor szoktam mondani, hogy nekem most nincs ilyen dolgokra, és ha úgy van, meghív. De amúgy sem érezném jól magam, hogy mindent alám rak, úgyhogy amennyire gyorsan csak lehet, igyekszem munkát találni, bár kedvem az nekem sincs dolgozni, mivel nem azt fogom csinálni amit szeretek is.

Volt olyan időszak, amikor ő volt nehéz helyzetben, és én segítettem ki.

Én mérnöki diplomával dolgotam több műszakba 136 ezer forintért. Miután kirúgtak :) elmentem 100 ezerért dolgozni, míg nem találtam meg a helyem.

A munkaadók hajlamosak megérdeklődni, hogy mégis mit csináltál az utóbbi 2 évben, mióta végeztél a tanulmányaiddal. Hogyha előadod, hogy nem találtál munkát talán jogosan azt fogják gondolni, hogy nem téged keresnek, hanem annak adnak munkát aki tett azért hogy megéljen.

A félretett pénzed pont azért van, hogy ahoz nyúlj, amíg nincs melód.

Ez csaj ideiglenes állapot. Egy-két hónapig el lehet lenni új ruha és program nélkül...

Két évvel a suli után még mindig a szőrt számolgatni, mert semmilyen munka se tetszik: luxus. Ezt meg finanszírozza az, akinek két anyja van. Elvárni, hogy költsön rád: kihasználás. Lehúzás.

Rengeteg kedves, csinos, szorgalmas lány van, aki nem csak a pénzre megy, és akire gond nélkül le tud téged cserélni. Gondoltál már erre?

Olyan nincs, hogy nem találtál 2 éve(!) munkát. Megfelelőt? Az milyen? Ne haragudj, de te nem is akarsz dolgozni. Keress valamilyen munkát, közben meg keresheted a megfelelőt.

A párod meg vegyen neked telefont és ruhákat? Az hogy 1-2 hónapig keresgélsz, még oké, az is, hogy akkor kifizeti a bérleted, ha nincs pénzed, na de 2 évig?

Én úgy gondolom, hogy bárkivel bármikor történhet olyan, hogy az egyik fél valami miatt kiesik a munkából és nincsen bevétele pl. baleset, betegség vagy kirúgják a munkahelyéről, megszűnik a munkahelye stb. Ebben az esetben értelemszerűen az a jó, ha van félretett pénzed és ahhoz tudsz nyúlni, de azért az sem véges és éppen ezért kell valamilyen munkát találni, de addig is meg kell oldani ezt az átmeneti időszakot is. Én ilyen helyzetben biztosan támogatnám a páromat, anyagilag is, hiszen nem tudnám neki azt mondani, hogy "figyelj, nekem több pénzem van, szóval én ma este steaket eszem, neked meg ott van a zacskós leves, amit magadnak vettél" vagy mit tudjam én, nem nézném el, hogy mondjuk ő nem tud eljönni egy közös programra, mert nem tudja kifizetni vagy, hogy mondjuk nem tud magának új ruhát venni és a bolyos, szakadt, kinyúlt cuccaiban jár stb. Számomra egyértelmű lenne, hogy megveszek, kifizetek neki néhány olyan dolgot, amire szüksége van vagy amivel örömet szerezhetek neki. Nyilván nem nagy vagy kifejezetten drága dolgokra gondolok, hanem inkább apróságokra (pl. jelenleg is szoktunk venni egymásnak ajándékokat vagy meghívjuk egymást egy-egy programra) vagy tényleg olyanokra, amikre mindenképpen szüksége van.

Ha valaki úgy áll hozzá a munkakereséshez, hogy teljesen mindegy, hogy mi, mennyiért, hol, akkor rengeteg lehetőség közül válogathat és ebben az esetben valóban igaz az, hogy "csak az nem dolgozik, aki nem akar". Ugyanakkor én úgy gondolom, hogy egyáltalán nem egyszerű munkát találni, ha az embernek van egy elképzelése arról, hogy mivel szeretne foglalkozni és vannak elvárásai is pl. a munkaidővel, a körülményekkel, fizetéssel stb. kapcsolatban. Én is voltam munkanélküli és elvállalhattam volna olyan állásokat, aminek semmi köze nincsen a végzettségemhez vagy, amihez abszolút nincsen semmi affinitásom stb., mondván, hogy "az is pénz", de nem tettem meg. Vannak diplomáim, (nem IT meg nem mérnök meg nem orvosi, szóval gondolom, hogy ez is piacképtelen szrnak számít...) amiket nem azért szereztem meg, hogy elmondhassam, hogy egyetemre jártam vagy a fiókban porosodjon, hanem konkrét terveim, elképzeléseim voltak vele. A tanulás mellett dolgoztam is, több országban is voltam szakmai gyakorlaton vagy önkéntesként, szóval gyakorlati tapasztalatot is gyűjtöttem. Azok után, hogy rengeteget tettem érte én nem szeretném kidobni a kukába azt a csomó időt, energiát és pénzt, amit belefektettem, hanem szeretném kamatoztatni a megszerzett tudásomat, képességeimet. Szóval én sem vállalnék el akármilyen munkát, mert számomra ez többről szól, mint a pénz. Több hónapig voltam munkanélküli, mire találtam egy megfelelő állást és nekem ez "megérte", nem bántam meg. Ugyanakkor két év azért valóban sok idő és ebben az esetben már komolyabban elgondolkoznék azon, hogy hol lehet a probléma és próbálnék tenni ellene pl. új önéletrajzot írni, további képesítéseket szerezni a területemen, esetleg átképezni magamat, új nyelvvizsgát szerezni stb. és ennyi idő után azért már megpróbálkoznék egy olyan munkával is, ami nem az álmaim munkája, de munka és bevételem származik belőle.

Nekem van munkám egyetem mellett, a páromnak nincs. Szoktam venni neki dolgokat, meghívni ide-oda, telefont meg ilyen drága dolgokat szülinapra adok csak neki.

Ha csak nem tetszene neki semmilyen munka, akkor elvárnám hogy vagy tanuljon valamit, amivel aztán talál neki megfelelő munkát, vagy ha ehhez nincs kedve, akkor akármilyen munkát. Szóval ha csak lógatja a lábát, az nem tetszene. De ha lenne tényleg sok pénzem, akkor lehetne eltartott férj, csinálna vacsorát, meg tisztaságot, a többi időben meg amit akar. A fékrerakott pénze nem kéne, ha nem élet-halál kérdés lenne.