Ez normális para részéről vagy óvatosan kihátrál?

Költözzünk össze, mindketten támogattuk. Április végénél lesz/lenne, de már elegem van belőle.

Pár hete itthoni vízvezetékek miatt 1 hetet nála laktam és saját bevallása szerint szerette, hogy ott talál és nem az üres lakásba megy haza, ő vetette fel az ötletet, hogy így 3 év után lakjunk együtt.

Most meg azt hallgatom, hogy mennyire nehéz lesz így összehozni a haverozást (heti 1x átjön egy barátja, aki hajnali 2-3 óráig ott marad), hogy fogják a csajokat kibeszélni (a haver hostess ügynökségnél dolgozik), piálni (absztinens vagyok, de sose akadályoztam meg az ivásban, csak őt feszélyezi a jelenlétem ilyenkor). 1 szobás lakás, így felajánlottam, hogyha 24 órával korábban bejelenti, hogy átjönne, akkor én eltűnök simán arra a napra, de az nem jó, mert Budapesten ne kóboroljak több csajjal késő este. Meg így elveszne a spontaneitás...

Meg bűntudata lenne, ha egyedül hagyna késő estig egy másik barátja miatt, fel kéne újítani legalább a fürdőszobát előtte (ez 6 hónapnál korábban nem lesz) stb. De közben mondogatja, hogy de jó lesz, ha minden nap hozzám tud majd bújni, hiányoztam amikor hazament és nem voltam ott blablabla

Kijelentettem, hogy én így nem költözöm. Nem veszi komolyan, ő úgy van vele, hogy lefixáltuk, így lesz. Nekem viszont nem hiányzik az, hogy hónapokig pufogjon esetleg, hogy sarokba szorítottam vagy valami hasonló agyszülemény.

Szerintetek most csak egy sima frászt kapott vagy próbál lebeszélni az összeköltözésről? Őt is megkérdeztem, állítólag várja a közös életet, viszont ugye mindig van egy "de"