Hogy éreznétek magatokat, ha a párotok miatt csináltok egy bonyolultabb ételt, mire közli, hogy ő nem is szereti?

A kérdező párjának valamiért az, mert másképp szokta meg, más recept szerint (nem biztos ám, hogy tudja azt a receptet, amelyik szerint ízlik neki, én elég sokat vadásztam arra a lencsefőzelék receptre, amit gyerekkoromban megszerettem), vagy a végére mégsem ezt kívánta, erre mondják, hogy csak a szeme kívánta. Te még nem jártál így? De most tényleg, ilyenen vitatkozni? Vihar a biliben...

Kérdező, egyébként add a párod kezébe a fakanalat, ültesd le a mindmegette.hu mellé vagy tedd elé a szakácskönyvet, lapozza fel, csinálja meg... :-)

De a lényeg:

Mi volt a kaja?!

Ha az étel küllemre, ízre jól sikerült, akkor lefagyasztanám kis adagokban és később megenném (amennyiben fagyasztható). Én nem csinálnék ügyet belőle, mert lehet, hogy szereti azt az ételt, csak így elkészítve nem ízlett neki. Van ilyen. Majd készít magának valami mást.

De ha azért nem ette meg, mert rossz lett, akkor fogadd el kérdező, hogy van még mit fejlődni.

Volt "szerencsém" egy ilyen szájhúzgálós nyomoronchoz. Nagyon-nagyon sokat rontott a közérzetemen és az önbecsülésemen is, hogy úgy válogatott és váltogatta az ízlését, mintha ötéves lenne. A mostani párommal meg lehet beszélni, mit szeret, mit nem, aztán jóízűen megeszi a főztömet.

A te párod óvodás. Sajnálom.