Ti sem szeretitek ha a párotok barátai nálatok vannak és ki kell szolgálni őket meg stb?

Nyilván helyzettől függ.

Ha eleve vacsorára vannak hívva, akkor nyilván főzök.

Ha csak sörözős-dumálós-meccsnézős este van akkor a "sör a hűtőben, rágcsa az asztalon, érezd magad otthon" rendszer lép életbe, leülünk az asztal körül vagy a tévé elé, és ha valaki feláll, körbekérdez hogy kér-e valaki valamit, nem csak én pattogok. Sósmogyorót mindenki ki tud tálalni az asztalon lévő tálkába, nem csak én. Soha senkinek nem volt még ezzel gondja.

Ha váratlanul beesnek és eleve a konyhában vagyok vagy nem csinálok semmit akkor megkínálom őket kávéval, üdítővel, az nem nagy teher, de mondjuk főzni már nem állok neki, soha nem is kérték még.

Ha meg épp dolgom van, tanulok mondjuk és úgy jelenik meg a társaság akkor kimegyek köszönni, aztán "tudjátok hol a konyha, páromat kérdezzétek ha valami kell, vagy oldjátok meg", és megyek dolgomra.

Nincs velük gondom, nem kell kiszolgálni őket. Ha van kedvem sütök előző nap valamit, ha nincs nem. Veszünk pár csomag rágcsát, kiöntöm tálba és csak arra kell figyelni, hogy mindig után legyen töltve. A párom gondoskodik az italról, az üdítőt mindenki tölti magának. Ennyi. Így van ez akkor is, ha az én barátaim jönnek át.

Sokkal stresszesebb ha az én egyik rokonomék jönnek, akik szó szerint nem nyúlnak semmihez, ha nem kínálgatjuk állandóan őket, vagy nem töltjük után a poharakat. A házi süti szinte alap, mert "az mutatja meg, milyen jó háziasszony valaki". Ez sokkal feszengősebb, nem csípem annyira, de olykor ezt is kibírjuk.

Én nem mondom, hogy nem fárasztó néha olyan embereket is vendégül látni, aki nem feltétlenül a szívem csücske, de szeretem a páromat, akihez hozzátartoznak a barátai és mi is sokszor megfordulunk náluk. Nem esik le a karikagyűrű az ujjamról, ha néha nekem is meg kell tennem ezt érte/értük.

Nekünk van egy baráti házaspár, ők is jönnek, mi is megyünk, általában grillezés/bográcsozás van, ez nem kiszolgálás,hisz mindenki szed magának.

Más amikor külföldi barátok jönnek, hisz ők itt is alszanak, értelemszerű, hogy reggelit/ebédet/vacsorát én készítem, hisz mi latjuk őket vendégül.De mikor mi megyünk ki hozzájuk, akkor ez fordítva van.

Nem érzem tehernek, főleg nyáron fantasztikusak a baráti összejövetelek, hisz a kerti partik pancsolással ezerszer jobbak, mint télen bent a házban.De senki nem ugráltat, párom se nézi végig ölbe tett kézzel, hogy pl. 6 ember után egyedül pakoljak, pláne ha több napos összejövetelről van szó.

Aki pedig csak pár percre ugrik be, nem gond a kávéfőzőn egy gombot megnyomni, esetleg üdítőt kihozni, kínálni valamivel az illetőt.

Nekem az ebédlőben az asztalon amúgyis van mindig kirakva valami, mondván sose lehet tudni.