Összeköltözéskor ez csak rosszabb lesz, vagy lehet rajta változtatni?

Szüleim is pont ilyenek, megváltás volt megszabadulni tőlük 19 évesen. Elegem volt belőle, hogy éjjel nappal steril életkörülmények között kell élni, precízen derék szögben álló szőnyegekkel, és minden de szó szerint minden kib..szott hétvégém minden kva perce takarításból állt.

Csak azért szereztem egy macskát, hogy soha többet ne jöjjenek oda hozzám. Szerintük az elemi fertő mocskában élek. Én meg végre úgy érzem otthonom van, és nem egy kórházi műtőben élek. És egyébként én is rendet tartok, porszívózok, mosok, port törlök, edény sincs elől soha, de nem elmebeteg szinten.

És igen, ez csak rosszabb lesz.

Voltam nagyon hasonlo helyzetben, de hamar tudtam alkalmazkodni.

Vegül is a kompromisszum fontos egy müködökepes parkapcsolatban. Igy hajlando voltam elviselni morgolodasat, mig ö pakolta utanam a dolgokat es szinte maniakus tisztasagot tartott.

Viccesen hangzik, de tenyleg. Tul lusta voltam, hogy megtegyem en, ö pedig tul türelmetlen, hogy harmadszor is ram szoljon valamiert, de nem tudta elviselni, hogy valami ne legyen a helyen. Neha azzal szorakoztam, hogy egy vazat odebb tettem minden alkalommal, amikor elmentem mellette, ö pedig, amikor arra setalt visszahelyezte. Raadasul nem is tudatosult benne! Meglepö modon fantasztikusan müködött az együtteles es nem ez volt az oka, hogy vegül nem sikerült.

Jelenlegi parom sajnos nem ennyire maniakus es teljesen jogosan elvarja, hogy besegitsek a haztartasban. Amit elvallaltam, azt nem csinalja meg helyettem. Inkabb fogcsikorgatva ül a koszban. Nagyon szeretem, de ilyenkor azert melancholikus tekintettel gondolok vissza a regi szep idökre, amikor a morgolodast elnyomta a porszivo hangja... szörnyü vagyok! Es porszivoznom kell! Tenyleg! Megigertem... meg csak egy par kerdest megnezek... Nem, nem vagyok gyerek! Felnött ferfi, aki felnött embereknek parancsol... miert nem tudok magammal is szigoru lenni?

Az ex feleségem ilyen volt. Minden ruha a szekrényben derékszögben, az asztalon levő terítőre még egy terítő és ha ettünk akkor edényalátét szalvéta szóval 5 rétegben.

Ő egy picit lazább lett én meg átvettem a szokásait.

Elváltunk, akkor jöttem rá hogy én is majdnem ilyen mániás lettem.

Nemrég jártam nála ismét, a lakása iszonyatosan ridegnek tünt, mint egy múzeum. Meg is kérdeztem hogy hol van a szalagkorlát?

Ezt egyébként valami lelki probléma okozza, pszichológus segíthet.

Nem lehet, mert OCD-s valószínűleg - ez pszichés betegség.

Mostohaanyám volt iyen, élére hajtott ruhák, mindent vasalt (alsógatyát IS), kétnaponta takarított, ha valamit véletlen leejtettél már üvöltött.

Amikor kitakarítottuk apa-mostohaöcsém meg én a lakást húzta a száját, hogy "szar", és sok-sok hasonló "apróság", ami pillanatok alatt az agyadra megy.

Ez nem élet, te meg azon kapod magad, hogy folyamatosan te leszel a béna, aki semmire nem képes, meg feszülsz, mikor lesi hogy jó helyre teszed-e az adott dolgot.

Az ilyen emberek 99%-a merev, ragaszkodó, soha nem tud leengedni és sajnos a gyerekük életét IS jól elcs.szik vele.

Menekülj, ő nem fog alkalmazkodni.

28n