Más is van így? Tudnátok ötleteket adni? Kezdek megőrülni.

Kompromisszumos megoldást kell keresni ahhoz,hogy valamerre szabaduljatok ebből a helyzetből.

Még ha átmeneti megoldás is, de keresnetek kellene egy közös, egyenlőre olcsóbb albérletet. Ott legalább az kiderül,hogy egyáltalán működik-e ilyen módon a kapcsolatotok.

Írod,hogy messze laktok egymástól, a munkahelyeteket valamelyikteknek fel kell adni... Ezek mind döntő kérdések egy kapcsolatban, de lépnetek kell,hogy változzon a helyzet.

Nézzetek mindketten munkahelyet a másik közelében, olyan helyen, ahol albérleti lehetőség lenne.Amelyiktek hamarabb talál megfelelőt,költözzön.

Ilyen körülmények között sosem tudjátok meg,hogy mennyire működne hosszabb távon a kapcsolatotok.

Nem értem Anyukádat. Nekem is van gyerekem. Persze, a megszokott bensőséges családi légkör a kényelmes mindenkinek, de a gyerekünk érdekében azért kötünk kompromisszumot.Vagy segítünk valami megoldást keresni.

Szerintem baromság túl sokat filózni meg folyton halasztgatni. Bele kell vágni, aztán majd lesz, ami lesz. Ha először nem is a szakmájában, de dolgozni mindenképpen tud, és legalább össze tudtok költözni, mindketten ugyanabban a városban dolgozhattok, ráadásul az anyagiakkal se lenne probléma. De én azt mondom, a tapasztalat mindennél többet ér. Aki elboldogul egy idegen országban, annak már semmilyen akadály nem fog problémát jelenti hátralevő életében.

Egyébként 3-4 év után simán haza tudtok költözni, és tudtok venni egy lakást. Még úgy is, ha minimált kerestek mindketten, mert az albérlet költségein is osztoztok.

Nálam is teljesen impulzív volt a dolog. Egy percet se tudtam rajta gondolkodni, nem tudtam rá aludni. De nem is baj, mert a gondolkodás csak megőrjíti az embert. Féltem nagyon, amikor kijöttem, de utólag visszagondolva életem legjobb döntése volt, mert rengeteg, de tényleg rengeteget változtam azóta. Konkrétan egy teljesen más ember lettem.

Ezt úgy oldottam meg, hogy nem olyannal kezdek kapcsolatba, akivel messze lakunk és esélyünk nincs normális kapcsolatra.

Nekem az elképzelhetetlen, hogy ne tudjunk összefutni, ha van egy üres délutánunk, vagy ne legyünk a másik mellett fél órán belül, ha szükség van ránk.

Akkor nincs ilyen probléma, hogy lehorgonyoz a munka, egyikőtök fel kell adjon mindent, stb.

Úgyhogy mi fél év után kivettünk egy szobát, (másik párral lakunk együtt egy albiban), ami elérhető közelségben van a munkahelyekhez és a szülőkhöz is. Így most megnézzük, milyen együtt lakni.

Legfeljebb hazaköltözünk, ha kiderül, hogy nem illünk össze. De egyelőre úgy néz ki, hogy két éven belül közös lakást veszünk. :)

Távkapcsolatban még mindig nem jutottunk volna sehova, csak várjuk a hétvégét.

Ugyanez volt, mi albérlet mellett döntöttünk. Sokkal nehezebb így félretenni, de felnőtt párkapcsolatban belefáradtam abba, hogy mindig parkban, plázában találkozunk mint a kamaszok, és kéthavonta egyszer talán együtt alhatunk.

Szóval a gyűjtögetést áldoztam fel emiatt, de egyelőre nem bánom.