Ti mit tennétek a helyemben? Van értelme kínozni magamat?

1 éve vagyok együtt párommal, elég rossz a helyzet mert egyedül gondozza mamáját a munka mellett ( szinte senkire nem számíthat családjából).Én vagyok aki úgy mond segíteni szoktam amiben kell.Nem élünk együtt. Az utóbbi időben rengeteget veszekszünk.Ő annyira beleéli magát a helyzetbe hogy saját magára nincs ideje.Például előbb csinál mamájának reggelit Ő inkább nem eszik mert nincs rá ideje. Van mikor úgy kikészül estére hogy ledől és elalszik fürdés stb nélkül. Engem ez nagyon bánt ez az egész helyzet. Én Őt szeretem ... bár Ő már ezt nem hiszi.Szóval mivel ilyen én mindig vitatkozok vele hogy ennek nem lesz jó vége ha nem figyel magára.Aztán a legbosszantóbb mikor neki áll velem kiabálni hogy neki nincs magára ideje és akkor neki állja sorolni.Pont nekem aki mellette van és segítek mindenben.Kettőnkre semmi időnk! De tényleg semmi. Kapcsolatunk elején elmondta hogy ilyen élete van...De gondoltam együtt meg lehet oldani csak hát manapság úgy beszél velem mint valami darab szarral.Hogy mindig az van amit én akarok... neki nincs ideje semmire , nincs az amit ő eltervez. Aztán arról ne is beszéljünk hogy nekem semmire nincs időm de nekem kuss a nevem. Mikor szolok hogy engem nem értékel akkor a válasz -miért én értékelem őt? Szóval nem tudom mit tegyek... Elhagyni nem akarom mert szeretem és én végre látni akarom hogy boldog! Szerintetek mit tegyek?

29/f