24 évesen odaköltözni egy 38 éveshez?

10-es vagyok. Exem viszont mikor két hétig betegség miatt nem mehettem dolgozni, azonnal le "ingyenélő"-zött, és hogy szerinte szánalmas, hogy lógatom a lábamat.

Kb. ott elhagytam.

Ha megbíztok egymásban, akkor szerintem semmi gond nincs ezzel. Nem várhatod el tőle, hogy adja el amije van, menjetek albérletbe és közöset vegyetek majd egyszer, ha lesz rá fele-fele arányban pénzetek, ő pedig addig üljön a sajátján.

Szeret téged és veled akar lenni, ennyi.

Ha nem működik, vagy felhánytorgatja, hogy ő tart el, remélhetőleg még mindig lesz lehetőséged oda visszaköltözni, ahonnan eljöttél.

Mi így élünk. Ő hozta fel először, hogy költözzek oda. Nyilván tisztában volt vele, hogy még sulizok és nem is volt ebből sosem probléma. Egy gyönyörű éve élünk együtt. Nincs még fél éve, hogy részmunkaidőben dolgozom- ezt sem ő erőltette. Én éreztem magam furcsán, hogy ő adja nekem a "zsebpénzt". A kis pénzecskémből kifutja a tisztítószereket, tisztálkodási szereket és a kaja egy nagyobb részét. Bár a párom leginkább annak örül, hogy nem neki kell mindig vasalni, mosogatni, bevásárolni stb. :-)

Nekem ez így teljesen jó. Én a helyedben keresnék valami részmunkaidős könnyű munkát és odaköltöznék hozzá. Bár ha ennyi pénze van, ez inkább az önérzetednek lehet hasznos.

Miért emelted ki a kérdést?

Nem vagyok sem pszichológus, sem távgyógyító, de szerintem ha még mindig nem sikerült elhatároznod magad, akkor nem csak az anyagiakkal van gondod. Valami más is visszatart a költözéstől.

Ez a nagy korkülönbség meg nem akkora para, mint sokan gondolják. Köztünk 15 év van. Durvának tüník még nekünk is, de a hétköznapokban abszolút fel sem tűnik, nagyszerű a kapcsolatunk.

Én 21, ő 36.

#utolsó voltam.