Téged zavarna, ha a párod gyakran eljárna a haverjaival erre arra? Vagy jobban örülnél, ha nem lennének barátai és veled lenne?

Alapvetően semmi probléma azzal,ha eljár a haverjaival mert attól függetlenül,hogy együtt vagyunk nem kell kizárni az életéből a barátait ugyanúgy én is elmennék nélküle a barátnőimmel ,ahogy előtte. Szerintem egy kapcsolat nem arról szól , hogy minden pillanatban együtt kell lenni , nyilván jó , ha megismerkedünk a másik baráti körével és ki is jövünk velük,de néha kell az ,hogy például ő csak a haverjaival legyen én meg csak a barátnőimmel. Szerintem ez a dolog simán megbeszélhető.

19/L

Arany középút.

21

Én is a középútra szavazok. Legyenek barátai, szervezzen velük is programot, de ne hanyagoljon el miattuk.

Nekem is igényem van arra, hogy a barátnőimmel eljárkáljak a barátom nélkül, ne csak velem legyen folyton, viszont túlzásba se kell esni szerintem, hogy akkor közösen nincsenek programjaink. Nem kell a végletekben gondolkozni, egyik se jó hosszú távon, az se ha 0-24ben össze vagyunk ragadva vagy éppen nem is szervezünk közös dolgokat.

32N

csatlakozom az arany középutasokhoz, bár nálunk annyival egyszerűsítve van hogy a baráti körünk nagy része egyezik. De nem bánom ha nélkülem is eljár itthonról. Ami fontos, az az egyeztetés. Ha tudom hogy elmegy otthonról, vagy későn jön, akkor én is szervezek saját programot, vagy megnézek egy filmet amit ő már látott, nem várom a vacsorával, lehet hogy akkor főzöm azokat a kajáimat amiket ő nem szeret, elfoglalom magam.

De ha nem szól, lehet hogy pont meg akartam lepni a kedvenc kajájával, vagy nagyon várom haza, én ideges leszek, ha majd valamikor nyolckor felhív hogy amúgy ne várjam összeveszünk és az senkinek nem jó.

19L

Nem ez a két véglet van, sőt egyik véglet sem ideális. Nálunk ez mindig úgy működött, hogy mondjuk egy kávéra, üdítőre simán elmegyünk csak a haverokkal akár napi szinten is 1-2 órára. De ha már valami különlegesebb program van akkor oda mindig visszük a másikat is. Mindketten szeretjük egymás barátait is, jól elvagyunk velük.

Azt semmiképpen nem tudnám elviselni, ha nem lennének barátai és össze lennénk nőve, minden percét velem akarná tölteni.

Az sem jó, mikor nem jár sehová, és az sem, amikor gyakorlatilag itthon sincs 7/5 napot.

28n

szégyellem magam, de engem nagyon zavarna... tudom, ez a saját lelki problémám, hogy ilyen önző vagyok. viszont ő nem az a típus, otthonülős, csak velem szokott eljárkálni.

25n