Miért lett ilyen igénytelen a barátom? 20L

Lassan 1 éve együtt élünk, 3 éve tart a kapcsolatunk, dolgozó emberek vagyunk mindketten. Lehet csak az idő múlásával törvénszerűen kezdek kiábrándulni belőle és felnagyítani a hibáit, nem tudom, ezért inkább kérem a ti tanácsaitokat, gondolataitokat. Én egy elég igényes lány vagyok, sokat számít a saját!!! külsőm nekem. Heti háromszor járok edzeni, odafigyelek a kajára, divatosan öltözöm, figyelek rá, hogy a ruhám ne legyen gyűrt, szakadt.Ápolom a bőröm, sminkelek ha megyek valahová, hosszú hajam van és mindig rendezett, tiszta. Kiemelném, hogy ezt nem a magam futtatasára írtam, hisz ez egy névtelen oldal, csakis azért, hogy kapjatok egy képet. A barátom irtózatosan tetszett a kapcsolatunk elején, sőt még utána is nagyon sokáig. Edzeni járt, mindig jól öltözött és alkalomhoz illően, ápolta a bőrét, rend volt a szobájában(nyilván akkor még nem laktunk együtt) Mostanra nagyon eldurvult a helyzet. Ha hazaérek munkából mindent!! nekem kell itthon csinálni. Egyszer 4 napig nem mosogattam el, figyeltem, hogy őt mikor kezdi el zavarni, és áll neki, de semmi... (90%-a a mosatlannak mindig az övé, én alig eszem) Arra nem képes, hogy a kimosott, megszáradt ruháit eltegye a szekrényébe, miután én odatettem neki a székére. Simán otthagy mindent a földön, chipszes zacskót, zoknit, zsebkendőt, gatyáit, ezeken persze hogy én szedem össze. A kisállatunk ketrecét én takarítom, én etetem, vágom a karmát. Eltakarítok az egyik nap, másnapra már a koszra, retekre jövök haza, ő meg ül a gép előtt és a rohadt játékait nyomkodja órák hosszat, hajnalba nyúlóan. Az izzadt, koszos arcát nem képes lemosni ha hazajön munkából, nyafog, hogy pattanásos, de ilyen alapvető dologra nem képes. (Reggel szokott zuhizni) Állandóan böfög, a wc-zéséi szokásairől beszél, ha szólok, hogy büdös a szája reggel direkt az arcomba lehel "poénból" Ha elmegyünk valahová én szépen, fullosra elkészülök, ő meg a szakadt, legotthonibb cuccaiba jön mellettem. Nem mintha nem lenne egy csomó jó cucca, de egyszerűen a legrégebbi, legócskább dolgait veszi fel. Vettem már neki én is sok ruhát pedig. Rosszul, kínosan érzem magam, ha együtt sétálunk, hisz hatalmas a kontraszt köztünk, és csúnya ilyet mondani, de szégyenlem. Régebben nem volt ez így, teljesen igényes, helyes pasi volt. Úgy érzem szeretem őt ezek ellenére is, én mindig 100%-osan hűséges voltam hozzá, ellenben róla ez nem mondható el, a kapcsolatunk els 1-1,5 évében rengetegszer átvert, majdnem megcsalt, semmi, ronda nőknek csapta a szelet, csak hogy meg... Megbocsájtottam neki, továbbléptünk. Így, hogy ő ilyen lett és hozzám jóképű, férfias pasik szoktak odajönni, hogy megismernènek kezd a kisördög a fülembe súgni... Eddig rá sem néztem senkire, de a barátomra egyre kevésbé tekintek férfiként. Nem akarom megbántani, tényleg szeretem, de már celozgattam neki finoman egy csomószor, hogy figyeljen magára jobbam. Nem tudom mit tehetnék még. Lesz ez jobb, vagy csak rosszabb?