Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
A barátom csak reális vagy nem igazán tervezi hosszú távra a kapcsolatunkat?
Úgy érzem, a barátomnak van a leglehangolóbb hozzáállása a kapcsolatokhoz. Vagy csak reális?
Ha beszélgetünk kettőnkről és a jövőnkről, velem tervez, soha nem mondott mást, csak hogy reméli, hogy jövőre, és még később is vele leszek.
De van, hogy kifejti, hogy ezt nem lehet megtervezni, bármi történhet, alakulhatnak úgy a körülmények, megváltozhatnak az érzéseink. Soha nem lehet tudni. És a kapcsolatok általában véget érnek, szóval ez az örökké együtt duma nagyon naiv, és lesz, ami lesz. Addig leszünk együtt, amíg mindkettőnknek jó.
Szerintetek ez normális? Ha jól érzi magát a kapcsolatban, miért kell hozzátenni, hogy DE ennyi is ennyi idő múlva már lehet, hogy nem így lesz?
Én ezt nem tudom elfogadni, és nekem olyan, mintha előrevetítene egy sötét jövőt, és ha ő így látja, akkor nagyobb eséllyel fog az felé haladni.
És nem tudom eldönteni, hogy ez most rossz előjel, vagy egyszerűen tényleg ennyire realisztikus és nem akar, nem tud olyat ígérni, amit nem látunk előre?
Ha arra alapoz, hogy nagy eséllyel úgyis vége lesz, akkor lehetne annyira "reális", hogy bele sem kezd, mert a kapcsolat várható profitja kevesebb, mint az, amit bele kell fektetni.
Világos, hogy nem lehet sok évre előre kőbe vésni dolgokat, és nem lehetséges részletes tervet készíteni. De a célokat egyeztetni és a törekvéseket meghatározni lehet és kell is.
Szóval a barátod hibásan fogja fel. A céloknak, törekvéseknek dinamikusnak kell lenniük, és alkalmazkodniuk a változásokhoz. Ehelyett ő annyit mond, hogy "lesznek változások, ezért nem érdemes foglalkozni a kapcsolattal". Ez így pedig nem működik.
A párod ilyen "pesszimista-realista" beállitottságú lehet. Én is hajazok rá, bár ennyire nem szoktam elrontani a hangulatot, pl alapjáraton úgy állok hozzá, hogy együtt leszünk. De azért én sem ringatom magam bele a nagy rózsaszin ködbe.
Tény, hogy ez igy hangulatromboló. Taln egy beszélgetés, ahol nyugisan kifejted, hogy ez téged lelomboz segitene. Kérd meg rá, hogy ha ő igy is gondolja, azért ennyire ne reklámozza.
Mondtam már neki, hogy nekem ez lehangoló, és nem értem, miért kell így hozzáállnia. De azt hiszem, ez a valódi pesszimizmus. Ő mással is ilyen. Nyár közepén jó időben, tuti benyögi, hogy nemsokára úgyis tél lesz.
Ez ugyanaz... Igen, tudjuk, hogy lesz majd rossz idő is, minek mondogatni, minek rágondolni? De ő ilyen... Talán tényleg nem tud a mának élni, úgy áll hozzá, hogy egyszer minden elromlik, véget ér, akkor ne élvezzük túlzottan azt, ami jó, mert csak jobban fog fájni, amikor nem lesz. Én nem így vagyok vele... Ha valami rossz történik, az így is úgyis rossz, csak azért, mert sokszor gondolok rá, nem lesz könnyebb, amikor megtörténik.
Mert ő ezt hozta fel, hogy "jó tisztában lenni a dolgokkal és nem áltatni magunkat". De egy jól működő kapcsolatban? Hogy ő mindig fel van készülve arra, hogy ez véget ér, mert akkor könnyebb lesz neki? Ez milyen abszurd!
Azok, akik olyan határozottan mondják, hogy hagyjam ott: Emberek, ti ilyen könnyedén feladjátok vagy eldobjátok, ami jó? Egyetlen negatív tulajdonság alapján nem ítélhettek el egy egész embert. Nekem is vannak hibáim, neki is. Megbeszéljük őket, dolgozunk rajtuk. Ez így működik.
Azok a feltételezések, hogy nem vág bele semmibe, mert azt gondolja, hogy úgysem sikerül, nem igazak. Lehet, hogy sok embernél így van, de nála nem. Ő azt mondja, hogy csinál mindent 100%-kal, de közben valahol tisztában van a kockázatokkal, veszélyekkel és a kudarc lehetőségével.
Köszönöm a válaszokat, érdekes volt látni, hogy ugyanúgy megosztja ez a kérdés a válaszokat, mint az én érzéseimet. Nem lettem okosabb, de jó volt olvasni a véleményeket.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!