Nők lányok akiknek alacsonyabb barátjuk van, válaszolnátok pár kérdésre?

Én 165 cm vagyok, a férjem 170 cm.

De, ha bármilyen cipőt veszek fel, kb. egymagasak vagyunk.

Őt, sosem zavarta a magassága, magabiztos és izmos és határozott.

Én élvezem, hogy a szemébe tudok nézni, hogy nem kell lábujjhegyre állnom, hogy megcsókoljam, vagy a fülébe súgjak egy kis huncutságot...

Nem a hónaljánál vagyok, amikor átölel. (Ezt azért írom, mert volt egy exem aki, 180 cm körül volt... kényelmetlen volt, ha a fülébe akartam valamit súgni nem ment, csóknál is, ágyban is probléma volt a magasságkülönbség.)

Én 177 cm vagyok (nő), ő 180.

Szerintem nem a magasságától lesz valaki vonzó. Engem soha nem zavart, hogy csak egy picit magasabb, előző barátommal talán egy magasak voltunk centire pontosan, az se érdekelt. Nőhöz képest én nőttem magasabbra, mint az átlag, férfiaknak a 180 körüli magasság már átlagosnak mondható, de én soha nem akartam alacsonyabb lenni, kifejezetten szeretem a 177 centimet.

Szerintetek milyen szinten zavaró a magasság dolog ha az illető nem komplexusos hanem egy normális magabiztos személyiség?

Ebből a kérdésből süt, hogy komplexusos személy tette fel a kérdést. Pedig olyan dolgon problémázni, amin esély sincs változtatni, nagy butaság. Aki meg emiatt megszól, az egy sggfej, nem kell foglalkozni vele, ha nektek jó.

A férjem 169 cm, én 167 cm vagyok.

Sosem volt egyikünknek sem gond a magasság.

De neki sem volt sosem kisebbségi érzése emiatt. Miért is lenne?

Nem a magassága tesz valakit férfivá!

Mi szinte egy magasak vagyunk, őszintén szólva eleinte pont ezért nem tetszett, mert nagyon magassarkú mániás vagyok, és az exeim is mindig sokkal magasabbak voltak nálam. Nehezen szoktam hozzá, volt aki gonosz megjegyzéseket tett ránk, hogy hogy nézünk már ki...de végül is megismertem és mára már mindenkinél jobban szeretem, a magasságát meg pont lesz.rom. Borzasztó értékes ember, és hála neki nem sebes állandóan a lábam a magassarkútól 😅

Jaaaa meg ahogy előttem is említették rengeteg előnye is van. :)

Nő vagyok, 180. Volt exem 172 centivel, engem nem zavart, őt nagyon. Nem mertem magassarkút felvenni, de még így sem karolt át, nem bújt oda hozzám az utcán, ilyesmi. Frusztráló volt. Előtte többször randiztam alacsonyabb pasival, sose zavart (család mindig azzal ugratott gyerekként, hogy mellém kissámli kell úgyis :D), utána már azért jobban megnézem. Nem kizáró ok a magasság, de nem bánom, ha mondjuk csak nem sokkal alacsonyabb nálam a másik, akkor kisebb az esély a komplexusra. Egyébként semleges, nem lesz egy pasi vonzóbb a szememben a magasságtól.

Párom egymagas velem, őt nem zavarja az sem, ha magassarkú van rajtam, nem érzem azt, hogy kellemetlen vagyok neki, így ez teljesen jó.

Fiatalabb fejjel mindig alacsonyabb akartam lenni, mert személyiségre olyan kis bújós ölelnivaló vagyok, de az meg elég hülyén fest így, hogy olyan vagyok, mint az Eiffel-torony. :D Az csak a 160 centis szende lánykáknak áll jól. Mostanra már elfogadtam magam így, ahogy vagyok. :)

Igrn, először problémám volt vele (ex is alacsonyabb volt és kisebbségi komplexusos brom), de már nem izgat.

Szexisnek, igen, imádom a hobbitos kinézetét (nem hájas, de irto jol néz ki a zömöksége).

Mivel ö nem.komplexusos, semmilyen hátrányt nem érzek. Szeret, imád ölelni, csokolni (a szexnél amugy sem számít), határozott, magabiztos és teljes biztonságben érzem magam vele.

Volt aki megszolt, azt két jeges mondatban helyretettem. Idióta, aki külsö alapján itél.

Magassarkut nemm hordok, igy mindegy a dolog :)

168 (ö 165) cm, 28n