Szerintetek kiszerettem belőle? Boldogtalannak érzem magam vele. Ezen lehet változtatni?

Párommal már 2 éve együtt vagyunk. Ez idő alatt volt 2 hónap szünetünk, mert nem működött jól a kapcsolatunk, de ekkor is folyamatosan tartottuk a kapcsolatot. Most eljutottunk oda hogy összeköltöztünk. Nagy volt a készülődés rá. Tervezgettük, milyen lesz együtt élni. Boldogok voltunk, hiszen együtt álmodoztunk. Majd eljött a költözés pillanata. Kb. az első két hétben minden jól ment. Mondjuk én már akkor éreztem, hogy nem igazán vagyok olyan boldog mint amilyenre számítottam. Két munkahelyem mellett várt még rám a házimunka. Páromtól nem sok segítséget kapok. Ezalatt azt értem, hogy a cuccait nem pakolja el maga után, nem mossa el maga után azt az egy poharat amit használt és azt az egy tányért amiből evett, ez még annyira nem is lenne nagy gond, mert egye fene megcsinálom, de hogy mindent ott kell hagyni az asztalon, egyszerűen nem értem. Állandóan pakolok. Mikor mit hagy a konyhaasztalon, a polcokon szanaszét az oda nem illő dolgokat pakolászom a helyükre. Kérésemre megcsinálja nagy duzzogva. Belefáradtam, abba hogy munka után még ezekkel foglalkozzak. Nem látja meg a munkát és nem tudom hogyan vezessem rá erre, hogy segítsen be nekem is egy kicsit.

Az lakás ajtaját az összeköltözés óta sem tudta megtanulni, hogyan kell kinyitni...

Ez persze nem is tűnik olyan nagy dolognak.

Mindenen csak flegmán válaszol nekem. Már filmet nézni sem tudunk úgy hogy abból ne legyen vita. Nem járunk el sehova sem. 2 év után nem tudunk elmenni kettesben sehova sem mert egy idő után kellemetlen lesz az egész kiruccanás. Úgy érzem, nem tudom élvezni a társaságát.

Egyenruhásként kezdett el dolgozni kb egy fél éve. Eleinte tetszett, hiszen melyik csajnak nem jön be az egyenruha? :D

De aztán észrevettem, hogy elszállt vele a csikó. Rettenetesen flegma lett és beképzelt. Nekem pedig ez nem tetszik.

Nem érzem azt hogy ha nem vagyunk együtt hiányozna. Már nem köszönünk el egymástól hatalmas nagy csókkal. Sokszor úgy érzem, hogy nem is akarok vele beszélni, legyen az fb-n vagy telefonon.

A fent felsorolt problémákat természetesen neki is elmondtam és meg is beszéltük, amennyire csak lehetett, de sajnos úgy érzem hogy ez nem fog megváltozni. Úgy érzem, hogy egy hatalmasra nőtt gyerekkel élek együtt.

Nem tudom mit tegyek. Szerintetek mit tudok egy ilyen helyzetben tenni? Gond ha kicsit összeszedettebb, komolyabb pasira vágyom? Vagy minden pasi ilyen?

Bocsi hogy hosszúra sikeredett, de így legalább egy kicsit ti is beleláttok az életembe. Köszönöm a válaszokat előre is.